Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Dunay Pál: A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában
Dunay Pál övezetekben, válság idején egyes államok „udvariasan" arra szokták kérni a kereskedelmi műholdak üzemeltetőit, hogy azok ott és akkor ne forgalmazzák termékeiket. Azok pedig a piacvesztéstől tartva általában teljesítik a kérést. Arra a következtetésre juthatunk, hogy csak ahhoz az információhoz való hozzájutás biztos, ami az adott ország ellenőrzése alatt álló szenzortól származik. Amennyiben a Nyitott Égbolt szerződés oly módon kíván a jelenleginél nagyobb szerepre szert tenni, hogy a repüléseket kiterjesztik egyes konfliktusövezetek megfigyelésére, illetve lezárt válságok esetében a létrehozott megállapodások betartásának megfigyelésére, amit sok szakértő javasol, ezt aligha lehet azon az alapon kétségbe vonni, hogy kereskedelmi műholdak erre éppúgy alkalmasak. Ez nem zárja ki természetesen azt, hogy a részes államok megfontolják, engedélyezzenek nagyobb felbontó képességű szenzorokat a megfigyelést végző repülőgépeken, s így szerezzék vissza az „előnyt" a műholdaktól. Az európai hagyományos fegyverek korlátozása és a Nyitott Égbolt szerződés esetében látni valók az átmeneti fellendülés okai. Kevésbé nyilvánvaló, milyen fejlemények - talán a regionális és kétoldalú megállapodások támogatása - eredményezhetnek fellendülést az európai bizalomerősítésben. Mivel a fegyverzetkorlátozás iránti figyelem fokozódása konkrét eseményekhez, nem pedig strukturális változásokhoz köthető, bizonyosra vehető, hogy a fellendülés átmeneti marad. ...tartós hanyatlása előtt A nemzetközi kapcsolatok szerkezete alapvetően átalakult az elmúlt mintegy másfél évtizedben. Európa békés, prosperáló és fokozatosan egységesülő kontinenssé vált, amelynek problémái még csak marginálisan sem befolyásolhatók a fegyverzetkorlátozás eszközével. Európa évtizedek után olyan térség, ahol választ lehet adni a fegyverzetkorlátozás alapvető dilemmájára. Nevezetesen arra, hogy „olyan környezetben, ahol nagy a feszültség, [a fegyverzetkorlátozás - D. R] szükségképpen értelmetlen, míg olyan környezetben, ahol a feszültség kicsi, fölöslegessé válik"21 Európa fejlődésére a fegyverzetkorlátozás - a daytoni megállapodás alapján létrehozott rezsim kivételével - lényegében nem gyakorolt hatást az elmúlt évtizedben. Ennek nyomán nem meglepő, hogy senki sem gondolkozik egy újabb, az egész kontinensre kiterjedő fegyverzetkorlátozási megállapodás tető alá hozásán. Nehéz eldönteni, vajon az európai fegyverzetkorlátozás tartós hanyatlása a nemzetközi kapcsolatok alapvető struktúraváltozásának volt-e az eredménye, s ilyeténképpen elkerülhetetlen volt, vagy abban az is közrehatott, hogy az európai államok nem bizonyultak kellőképpen elszántnak abban a tekintetben, hogy a hidegháború elmúltával új pályára állítsák a fegyverzetkorlátozást. Meglehet, hogy az európai biztonság problémái olyanok, amelyek megoldásában a fegyverzetkorlátozás legfeljebb marginális 772 Külügyi Szemle
