Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Boros Ferenc: A "visegrádi együttműködés" és perspektívája
Boros Ferenc Törésvonalak Az érdekkülönbségek mentén már a kezdetektől előfordultak súrlódások,16 vitatott kérdések, melyek később elmélyültek, befelé és nemzetközileg is problémákat okoztak. Az intézményesítés kérdése, amely 1991-ben még erőteljesebben vetődött fel, 1999 után lényegében már nem szerepelt témaként, esetleg csak publicisztikai szinten fordult elő.1' Annál inkább gyakori téma volt a bővítés kérdése, ha nem is elsősorban a V4- ek fórumain, de a politikai gondolkodás hátterében. Ahogy politológusok fogalmaznak, mindegyik visegrádi országnak voltak jobban patronált, védelmezett országai (pl. a lengyeleknek Litvánia, a cseheknek főként Szlovénia, a magyaroknak az erdélyi magyarság miatt Románia. 2000 februárjában. Kwasniewski Prágában konkrétan felvetette Ukrajna és Szlovénia felvételének a kérdését, ám röviddel ezután Geremek lengyel külügyminiszter Pozsonyban, szűkebb körben, már úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség bővítésre „a 4-es geometria megfelelő", szögezte led8 Ilyen értelemben nyilatkozott a szlovák külpolitika értékelésekor Kukán külügyminiszter is. Ukrajna kérdésének a felvetődésére a csehek érzékenyen reagáltak. Szlovák értékelések szerint Szlovénia visegrádi tagságát főként cseh részről szorgalmazták, illetve vetették fel javaslatként, ezen belül is inkább Zeman és kevésbé a prágai külügyminisztérium.19 A 2000. decemberi, pozsonyi csúcsértekezleten a szlovén elnök is részt vett. Mint említettük, magyar részről eleve nem kívánták a V4-ek bővítését a balkáni térség felé. Szlovák részről 2001 folyamán Dzurinda - ahogy erre Pavol Lukác utal - nyitott kérdésnek nevezte a bővítést (jóllehet külügyi berkekben ez nem volt téma), miután a szakma kezdett intenzívebben foglalkozni a kérdéssel. Pavol Lukác a Pro Minoritatéban megjelent tanulmányában külön fejezetben feszegeti a kérdést, s arra a következtetésre jutott, hogy a „visegrádi klubnak talán Szlovénia volna a legmegfelelőbb partnere", amely gondolatnak vannak jelentős hívei, de gondot okozhat elsősorban a magyaroknak és a lengyeleknek, ha Szlovénia számára megnyitják a kiskaput, mivel magyarázkodniuk kell Románia, ületve a lengyeleknek Litvánia felé.20 Lukác ettől függetlenül azon a nézeten van, hogy a V4-ek nem maradhatnak meg a saját szférájukon belüli kooperáció szintjén, hanem törekedniük kell arra, hogy a homogenizált közös érdekeket kifelé más érdekcsoportok irányában is érvényesítsék. Mindenekelőtt s leginkább Szlovénia és részben Ausztria vetődik fel partnerként. Lukác Szlovénia felvétele mellett érvel (jóllehet megállapítja, hogy a partnerek között konszenzus van abban, hogy a bővítés kérdését nem vetik fel.). Szlovénia csatlakozásának jelentősége szerinte (ismerve most már az EU nizzai döntését), nemcsak abban van, hogy ezzel a lépéssel a V4-ek olyan jelentős közép-európai csoporttá válnának majd az unión belül, mint a földközi-tengeri és a skandináv csoport. Előnye nem csak az EU-tagság szempontjából lenne, de a NATO-csatlakozás tekintetében is. Úgy ítéli meg, hogy a felhígulással kapcsolatos politikusi aggályok indokolatlanok. Továb84 Külügyi Szemle
