Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Boros Ferenc: A "visegrádi együttműködés" és perspektívája
A „visegrádi együttműködés" és perspektívája finanszírozná a kulturális, a tudományos és sportkapcsolatok terén. Felmerült egy olyan akadémia létrehozásának a gondolata, amely a diplomata-továbbképzést szolgálná a visegrádi országok számára és egy olyan tévécsatorna létrehozásának az ötlete, amely a négy országot kapcsolná össze. Megállapodtak abban, hogy évenként más-más ország látja el az elnöki feladatokat, az érintett miniszterek rendszeresen találkoznak, közös érdekű témákat tárgyalnak meg, ezenkívül évente kétszer sor kerül külügyminisztériumi államtitkári és koordinátori tanácskozásra, a fontosabb külügyi részlegek szakértőinek találkozójára, s az érintett országok nagykövetei ugyancsak rendszeres megbeszéléseket tartanak. Mindez ekkor demonstratív célokat is szolgált. Az elfogadott dokumentumok az euroatlanti integráció melletti egyértelmű kiállást tükrözik, s az egyik fő területnek tekintik az együttműködést ezen a téren, ugyanakkor nagy súlyt helyeznek az adott országok széles körű társadalmi érdekeit szolgáló belső együttműködésre. Értékelések szerint az újjászervezés egyik fontos új eleme, hogy az együttműködés úgynevezett társadalmi komfortját erősítette meg és kívánta széleskörűen kibontakoztatni a térség közép-európai identitásának erősítése érdekében. Kérdésként merülhet fel már az indulással kapcsolatosan, hogy e sok hasonló helyzetű, de egyben eltérő történelmi múlttal és tudattal rendelkező ország le tudja e küzdeni azokat a problémákat, amelyek az első szakaszban a kudarcot okozták, hiszen nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy az érdekek sok tekintetben továbbra is eltérőek. Érdemes utalni ebből a szempontból arra, hogy a tanácskozást követően az egyes delegációk vezetői az újjászervezés jelentőségét illetően milyen elemeket hangsúlyoztak. Magyar részről az adott időszakban az érdeklődés előterében nagyobb súllyal szerepelt a kirobbant koszovói válság és az ehhez kapcsolódó kérdéskör. Orbán Viktor május 12-én, közvetlenül a tanácskozás előtti napokban úgy nyilatkozott, hogy a napirenden lévő pozsonyi találkozó legfontosabb kérdése a koszovói helyzet megvitatása lesz. Úgy vélte, „eljött az idő, hogy kifejezésre juttassuk véleményünket Balkán jövőjével kapcsolatosan". Ezzel kapcsolatosan utalt arra is, hogy a vajdasági magyarok „a nagyon erős autonómia" mellett vannak, s „nekünk meg kell kísérelni a segítést, hogy azt elérjék". Ez egybeesett Lányi Zsoltnak, a kormánykoalícióban részt vevő FKGP alelnökének azon nyilatkozatával, hogy el tudja képzelni a Vajdaságot mint kis önálló államot, amely állásponttól - a szlovák sajtó szerint - Orbán nem határolta el magát.13 Mint ismeretes, Koszovó kérdése nem lett központi kérdése a tanácskozásnak, de elfogadtak egy hétpontos közös nyilatkozatot, amelyben elítélték „az etnikai tisztogatás és az erőszak politikáját". Szlovák vélemény szerint a Koszovó-ügy veszélyes téma, ugyanakkor a V4-ek szerepet játszhatnak a balkáni békefolyamat megteremtésében és a háború befejezése utáni helyzet alakításában. Orbán Viktor a csúcstalálkozó utáni sajtótájékoztatón a visegrádi együttműködés belső építkezésével kapcsolatos döntéseket, javaslatokat méltatta, s pozitívan értékelte, amit a szlovák kormány nemzetiségi téren a találkozót megelőző időszakban tett. Dzurinda 2003. ősz 81
