Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Boros Ferenc: A "visegrádi együttműködés" és perspektívája
A „visegrádi együttműködés" és perspektívája ködést. Várható volt, hogy az ez irányú erőfeszítések még azokon a területeken is visszavethetik a kapcsolatokat, ahol egyébként a feltételek kedvezőek voltak.2 Ennek ellenére a KEK regionális kerete a kisebbségi kérdés vonatkozásában is jelentős szerepet töltött be, mert ez irányú aktivitása kapcsolódott az ET vonatkozó kezdeményezéseihez, nevezetesen a keretegyezmény és a nyelvi charta létrejöttének folyamatához. A visegrádi együttműködés első periódusának (1991-98) eredményei, tapasztalatai és tanulságai A három ország (Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia) 1991 februárjában létrejött együttműködési megállapodását sajátos körülmények készítették elő, tették szükségessé és indokolttá. Általában elismert tény, hogy a közép-európai térségben a politikai lépések koordinálásának kiemelkedő kezdeményezője volt Václav Havel, aki a lengyel szejmben 1990. január 25-én tett erre javaslatot, majd hívta meg Magyarország és Lengyelország képviselőit egy Pozsonyban tartandó találkozóra, azonban ez az ötlet a meghívott partnerek gondolkodásában is felmerült. Mindenekelőtt ekkor a térség biztonságának és a rendszerváltozás stabilizálásának a problémája volt a központi kérdés. A rendszerváltozás kezdeti szakaszában még létezett a Varsói Szerződés, a KGST, Magyarországon, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Kelet-Németországban még szovjet csapatok állomásoztak. A közös fellépés, az egyeztetett politikai törekvés mindenekelőtt ennek az állapotnak a felszámolására irányult. Alapvető cél volt, hogy egybehangolják a Szovjetunió irányában a politikát, különös tekintettel a szovjet csapatok kivonására. Mindenekelőtt közös nevezőre kellett jutni a Varsói Szerződés és a KGST felszámolásának kérdésében. A meglévő körülmények közötte közép-európai fejlettebb szomszédos országok önálló tényezőként való megjelenítésének a gondolata is felmerült, ami az együttműködés intézményesítési törekvéseiben is megjelent, különösen lengyel részről. Vezető közép-európai politikusok még a rendszerváltozás kezdetén, köztük Václav Havel is, úgy gondolták, hogy a Varsói Szerződés megszűnése a NATO végét is jelentheti. A második alapvető tényező az volt, hogy mindhárom ország a perspektíváját a nyugati világhoz történő mielőbbi visszatérésben látta, ami ösztönözte e három országot arra, hogy egységesen, közösen lépjenek fel e törekvések érvényesítése és elősegítése érdekében. Végül úgy ítélték meg, hogy e három ország, amelyeket a közös történelmi múlt is összekapcsol (annak negatív hatásait leküzdve), képes lesz a régió gazdasági, politikai és kulturális együttműködésének, összehangolását és elmélyítését is elősegíteni. Már a visegrádi deklarációban megfogalmazódtak az együttműködés gazdasági aspektusai is. A szerveződésnek már kezdetektől fogva volt egy olyan szempontja, hogy az együttműködés csak e három, az integráció szempontjából legfejlettebbnek és legesé2003. ősz 75
