Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Arday Lajos: Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika
Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika ben, amikor a felszabadító keresztény-császári csapatok Prizrenig és Szkopjéig törtek előre. A szerbek egy része melléjük állt, és visszavonulásukban követte azokat. A „nagy kivonulás" során patriarchájuk vezetésével mintegy 35 ezer család telepedett meg a töröktől visszafoglalt Dél-Magyar- és Horvátországban, ahol császári kiváltságlevelek (Diploma Leopoldinum 1691) egyházi-kulturális autonómiát biztosítottak számukra. A pec-ipeki patriarcha székhelye a szerémségi Karlóca lett. Kivonva a megyei és (katolikus) egyházi joghatóság alól, a bécsi Haditanács alá tartozó Határőrvidék túlnyomóan szerb határőrei egyfajta területi autonómiával is rendelkeztek. Ezzel a szerb nemzetté válási folyamat kettészakadt. A Habsburg Birodalomban más nemzetiségűekkel (horvá- tokkal, magyarokkal, németekkel, románokkal) együtt élő „precani"-k csaknem teljes társadalmat alkottak, gazdag kereskedőpolgárokkal, erős középbirtokos és katonatiszü réteggel, papsággal, értelmiségiekkel, akikre hatottak a nagy európai folyamatok. De nem minden tekintetben. Az ukránoktól-ruszinoktól és románoktól eltérően a szerbek még részlegesen sem váltak a Róma főségét elfogadó unitusokká, görög katolikusokká, és ezt - megmagyarázhatatlan módon - Bécs sem erőltette.3 A magyarországi nemzetiségek közül a szerbek nemzeti tudata volt a legerősebb, privilegizált helyzetüknek köszönhetően: már 1790-ben Magyarországból kikanyarított szerb Vajdaságot követeltek.4 Az ottomán uralom alatt maradt szerbek a napóleoni háborúk által teremtett kedvező nemzetközi helyzetet és az egyre hatékonyabb orosz katonai-pénzügyi-politikai támogatást kihasználva sorozatos felkelésekkel (1804,1815, az 1850-es évek) egyre bővülő autonómiát vívtak ki maguknak. A szultáni hatalom gyengülésével párhuzamosan erősödő és terjeszkedő fél-független fejedelemség (1817, 1830, 1856) a szerb nemzet- egyesítés Piemontjává vált. Délszláv összefogás vagy Nagy-Szerbia Ekkor, a „hosszú XIX. század" (1789-1914) első felében, a „nemzetébresztők", a nemzeti újjászületési mozgalmak és reformok korában, három, valójában egymást kizáró elképzelés, nemzeti ideológia született a balkáni, délszláv népek helyzetének rendezésére, melyek hatása nemcsak az elmúlt évszázad eseményeiben, de máig is él. Balkáni államszövetség, illírizmus-jugoszlávizmus 1. A közös ellenség, az oszmán-török ellen, az elnyomott balkáni keresztény népek felszabadítása érdekében azoknak össze kell fogniuk, majd az új, nemzeti államoknak államszövetségbe kell tömörülniük. Az első szerb felkelés vezére, Karagyorgye, eljutott idáig, és első lépésként a szerb-görög együttműködést szervezte.5 Kedvenc ideája volt ez a munkásmozgalom marxista vezetőinek,6 és 1945-1947 között úgy látszott, Titónak és Dimitrovnak sikerül létrehozni a hatalomra került kommunisták vezetésével egy 2003. ősz 55
