Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Sáfi Csaba: Néhány szó az Oroszországi Föderáció külföldön (határon túl) élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról szóló szövetségi törvényéről
Oroszországnak a külföldön élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról alakult ki egységes hivatalos koncepció a honfitársakkal kapcsolatos politikát illetően, a jogi alapok megteremtése sokáig váratott magára. Csak 1994-ben született meg az első dokumentum, elnöki rendelet (ukáz) az Orosz Föderáció külföldön élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájának fő irányáról.17 A rendelethez tartozó kormányhatározat felsorolja azokat a legfontosabb intézkedéseket, amelyeket a volt Szovjetunió utódállamaiban, vagyis a Független Államok Közösségében (továbbiakban: FÁK) és a Baltikumban élő honfitársak érdekében meg kell tenni.18 A dokumentumok kifejtik, hogy az ezen államokban élő honfitársak valóban olyan súlyos, elsősorban kulturális, gazdasági, jogi és ebből kifolyólag pszichológiai helyzetben vannak, hogy szükségük van az OF támogatására. Oroszország abból indul ki, hogy a honfitársaknak joguk van abban az országban élniük, ahol születtek, ahol hosszú évekig éltek. Ezen államoknak pedig kötelességük gondoskodni ezen emberekről, és biztosítani számukra az őket megillető állampolgári, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális jogokat. A honfitársak támogatása ugyanakkor kétoldalú, vagyis az Oroszország és az adott állam között létrejövő megállapodásokon és kölcsönösen elfogadott intézkedéseken kell hogy alapuljon. Ennek oka a honfitársak országonként jelentős eltéréseket mutató jogi-állampolgársági státusa, illetve gazdasági, szociális, kulturális, oktatási helyzete és szükséglete. A jelcini időszakban a honfitársakkal kapcsolatos egységes álláspont kialakítását tovább nehezítette, hogy mind az elnöki adminisztráció, mind a kormány létrehozta saját tanácsadó testületét. Annak ellenére azonban, hogy a szakértői munka párhuzamosan folyt, mégis sikerült kidolgozni az orosz kisebbségpolitika koncepciótervét.19 Az eredeti szándék szerint ezen koncepcióterv - amely a nemzeti közösségeknek az összekötő híd szerepet szánta - alapjául szolgált volna a később kidolgozandó törvénynek. A koncepció azonban áldozatul esett a bürokráciának és a sorozatos kormányátalakítások okozta bizonytalanságoknak. Mivel a törvény megalkotásáig nem jött létre közös nevező a honfitársakkal kapcsolatban követendő politikát illetően, ezért egy olyan törvényt alkottak meg, amely nem tesz különbséget a „közel-külföldön" és a „távol-külföldön" élő honfitársak között. Legalábbis abban az értelemben, hogy megpróbálja egy törvényben kezelni ezt a merőben különböző két honfitársi csoportot. Az Oroszországi Föderáció külföldön éló' honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról szóló szövetségi törvény A honfitársakról szóló szövetségi törvény elfogadását nagy vita előzte meg. Az alsóház (Állami Duma) már 1998. november-13-án elfogadta a törvényt, de azt a felsőház (a Föderáció Tanácsa) többször is elutasította (1998. december 2. és 1999. március 2.). Végül a törvényt - az elnöki vétót is leküzdve - 1999. március 5-én fogadta el az Állami Du2003. ősz 11
