Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)

2003 / 3. szám - EURÓPA - Sáfi Csaba: Néhány szó az Oroszországi Föderáció külföldön (határon túl) élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról szóló szövetségi törvényéről

Oroszországnak a külföldön élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról számolni kell a honfitársak Oroszország irányába történő erőteljes migrációjával. A me­nekültek legnagyobb számban a közép-ázsiai utódállamokból, elsősorban Üzbegisztán- ból és Türkmenisztánból érkeznek, de jelentős a Kazahsztánból Oroszországba érkező, illetve oda áttelepülni szándékozók száma is. A nagyarányú be-, illetve visszavándorlás ugyanakkor jelentős többletterheket róhat az orosz gazdaságra, és további szociális és társadalmi feszültségeket okozhat. Már pusztán az a tény, hogy mindezen negatív jelen­ségeket csökkentsék, illetve a megfelelő mederbe terelve irányíthassák, kezelhessék azo­kat, elégséges ok lett volna ahhoz, hogy megszülessen egy a honfitársakkal kapcsolatos, velük foglalkozó (kül)politikai koncepció, illetve az ezen alapuló központi állami (kül)politika. A „paternalista" felfogás szerint a honfitársakkal kapcsolatos központi állami (kül)politika legfontosabb feladata azonban nem tünetkezelés, vagyis az Oroszország­ba irányuló migráció okozta problémák kezelése, hanem a megelőzés, vagyis hogy el­sősorban lakóhelyükön segítse elő a honfitársak társadalmi és politikai beilleszkedését, támogassa szellemi és anyagi gyarapodásukat, illetve javítsa az Oroszországgal fenn­tartott kapcsolataikat. (A „paternalista" felfogás, megközelítés régi hagyománya az orosz politikai és civil gondolkodásnak: a társadalom egy jelentős része ugyanis min­dig felülről várta, hogy megmondják neki, mit kell, illetve mit nem kell tennie, mi a he­lyes, és mi nem az. Vagyis majd az állam gondolkodik, dönt és cselekszik helyettünk, illetve gondoskodik rólunk. Az egyén döntése, cselekvése tehát csak korlátozott lehet.) A „paternalista" felfogás hívei ugyanakkor nem zárják ki az Oroszországba történő át- és visszatelepülés lehetőségét sem, amennyiben ez önkéntes alapon történik, illetve va­lamilyen rendkívüli esemény váltja ki. A „paternalista" megközelítés megvalósítása természetesen anyagi áldozatokkal jár együtt. Mindez azt jelenti, hogy a honfitársak­nak, illetve szervezeteiknek gazdasági és pénzügyi segítséget kell nyújtani. A helyze­tet azonban tovább súlyosbítja, hogy az orosz etnikumúakon, illetve az oroszországi nemzetiségűeken kívül több millió más, elsősorban azeri és közép-ázsiai származású is igyekszik Oroszországban megtelepedni. Számukat csak Moszkvában és környékén több mint egymillióra teszik. A paternalista megközelítésről ugyanakkor elmondható, hogy az csak akkor való­sulhat meg többé-kevésbé maradéktalanul, ha • az OF és az utódállamok között is kölcsönös bizalmon alapuló politikai kapcsolatok állnak fent; • az orosz/orosz ajkú közösségek és az állampolgárságuk, illetve jelenlegi lakóhelyük szerinti állam között is partneri viszony jön létre; • az „orosz-orosz" kapcsolatok is az egyenlőség elvén alakulnak. Mivel ezek a feltételek együttesen egyik utódállamban sem (még Fehéroroszország­ban és Kirgíziában sem) állnak fenn maradéktalanul, így nagyon sok múlik az orosz politikai és gazdasági átalakulás sikerén, az orosz diplomácia ügyességén, az orosz 2003. ősz 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom