Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Sáfi Csaba: Néhány szó az Oroszországi Föderáció külföldön (határon túl) élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról szóló szövetségi törvényéről
Oroszországnak a külföldön élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról számolni kell a honfitársak Oroszország irányába történő erőteljes migrációjával. A menekültek legnagyobb számban a közép-ázsiai utódállamokból, elsősorban Üzbegisztán- ból és Türkmenisztánból érkeznek, de jelentős a Kazahsztánból Oroszországba érkező, illetve oda áttelepülni szándékozók száma is. A nagyarányú be-, illetve visszavándorlás ugyanakkor jelentős többletterheket róhat az orosz gazdaságra, és további szociális és társadalmi feszültségeket okozhat. Már pusztán az a tény, hogy mindezen negatív jelenségeket csökkentsék, illetve a megfelelő mederbe terelve irányíthassák, kezelhessék azokat, elégséges ok lett volna ahhoz, hogy megszülessen egy a honfitársakkal kapcsolatos, velük foglalkozó (kül)politikai koncepció, illetve az ezen alapuló központi állami (kül)politika. A „paternalista" felfogás szerint a honfitársakkal kapcsolatos központi állami (kül)politika legfontosabb feladata azonban nem tünetkezelés, vagyis az Oroszországba irányuló migráció okozta problémák kezelése, hanem a megelőzés, vagyis hogy elsősorban lakóhelyükön segítse elő a honfitársak társadalmi és politikai beilleszkedését, támogassa szellemi és anyagi gyarapodásukat, illetve javítsa az Oroszországgal fenntartott kapcsolataikat. (A „paternalista" felfogás, megközelítés régi hagyománya az orosz politikai és civil gondolkodásnak: a társadalom egy jelentős része ugyanis mindig felülről várta, hogy megmondják neki, mit kell, illetve mit nem kell tennie, mi a helyes, és mi nem az. Vagyis majd az állam gondolkodik, dönt és cselekszik helyettünk, illetve gondoskodik rólunk. Az egyén döntése, cselekvése tehát csak korlátozott lehet.) A „paternalista" felfogás hívei ugyanakkor nem zárják ki az Oroszországba történő át- és visszatelepülés lehetőségét sem, amennyiben ez önkéntes alapon történik, illetve valamilyen rendkívüli esemény váltja ki. A „paternalista" megközelítés megvalósítása természetesen anyagi áldozatokkal jár együtt. Mindez azt jelenti, hogy a honfitársaknak, illetve szervezeteiknek gazdasági és pénzügyi segítséget kell nyújtani. A helyzetet azonban tovább súlyosbítja, hogy az orosz etnikumúakon, illetve az oroszországi nemzetiségűeken kívül több millió más, elsősorban azeri és közép-ázsiai származású is igyekszik Oroszországban megtelepedni. Számukat csak Moszkvában és környékén több mint egymillióra teszik. A paternalista megközelítésről ugyanakkor elmondható, hogy az csak akkor valósulhat meg többé-kevésbé maradéktalanul, ha • az OF és az utódállamok között is kölcsönös bizalmon alapuló politikai kapcsolatok állnak fent; • az orosz/orosz ajkú közösségek és az állampolgárságuk, illetve jelenlegi lakóhelyük szerinti állam között is partneri viszony jön létre; • az „orosz-orosz" kapcsolatok is az egyenlőség elvén alakulnak. Mivel ezek a feltételek együttesen egyik utódállamban sem (még Fehéroroszországban és Kirgíziában sem) állnak fenn maradéktalanul, így nagyon sok múlik az orosz politikai és gazdasági átalakulás sikerén, az orosz diplomácia ügyességén, az orosz 2003. ősz 9