Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szilágyi Zsolt: A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - avagy az Egyesült Államok és az amerikai írek szerepe az északír békefolyamatban az IRA felfegyverkezésétől annak lefegyverkezéséig
Szilágyi Zsolt nyilatkozatokat tett a békefolyamattal kapcsolatban, tekintete már más égtájak, az Egyesült Államok által hagyományosan preferált területek, válságzónák felé fordult (Közel-Kelet, Délkelet-Ázsia, India stb.). Ezekkel együtt is az Egyesült Államok passzívabb szerepet vállalt a külpolitikában, mint Clinton idején, egészen 2001. szeptember 11-ig. Az USA elleni terrortámadás alapjaiban változtatta meg a Bush-kabinet addigi külpolitikai attitűdjét, a terrorizmus elleni harc pedig az eddiginél sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott. így valamennyi terrorista szervezet, legyen az a Közel-Keleten, Dél- vagy Közép-Amerikában vagy épp Európában, rákerült az amerikai külpolitika feketelistájára. Az IRA és vele együtt a Sinn Féin joggal aggódhatott, hogy az amerikai írek szimpátiája átfordul antipátiába, s vele együtt a nélkülözhetetlen pénzforrások is elapadnak majd. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a kolumbiai kapcsolatról az amerikai kormány szeptember 11-e előtt is tudott. A kolumbiai kapcsolatot az IRA vezetői sokáig tagadták, azonban 2001 augusztusában a szervezet két emberét és a Sinn Féin havannai rezidensét azzal a váddal tartóztatták le a dél-amerikai országban, hogy azok segítették a bogotái kormány ellen küzdő Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) kiképzését. A kubai „jó kapcsolat"31 és a kolumbiai szál egyre inkább bebizonyosodott, az IRA pedig így a nemzetközi terrorizmus gyanújába is belekeveredett. A Valódi IRA-t32 pedig a State Department besorolta a Szövetségi Regisztrációs Jegyzékbe mint terrorista szervezetet. Az IRA körül tehát szorult a hurok. A szeptember 11-i események ezért - paradox módon - pozitív irányba terelték az északír békefolyamatot. 2001. július l-jével lemondott David Trimble, az északír kormány „miniszterelnöke", majd az békeegyezmény életbe lépése óta immár másodszor is felfüggesztették az északír autonómiát a leszerelés elmaradása miatt. Az augusztus 1-jén, a brit és az ír kormány által kidolgozott újabb javaslat hatására a szemben álló felek ismét tárgyalóasztalhoz ültek. De még két hét sem telt bele, és az IRA ismét kivonult a tárgyalóteremből. A Bush-kabinet mélységes rosszallását fejezte ki a republikánus szervezet döntése miatt. Szeptember 7-én Haas nagykövet látogatást tett Londonban, Dublinban és Belfastban a békefolyamat folytatásának lehetőségeit vizsgálva és nyomásgyakorlás céljából is. Az IRA fegyverleadási hajlandóságának kikényszerítésében azonban lényegesen nagyobb szerepe volt a szeptember 11-i eseményeknek. Október végén ugyanis a republikánus félkatonai szervezet megkezdte fegyverei egy részének a leadását, amelyet nagy színpadiassággal hajtottak végre, tekintettel az amerikai írekre. Míg Belfastban ugyanis Adams Sinn Féin-vezér adta meg a jelet a lefegyverkezés megkezdésére, addig ezzel egy időben, New Yorkban ugyanezt tette az Adams jobbkezének számító Martin McGuiness. Bush az IRA tettét történelmi lépésnek minősítette, Boucher, a Fehér Ház szóvivője pedig ezt a béke irányába mutató döntő lépésnek nevezte. Nem sokkal később pedig az Egyesült Államok elnöke külön nyilatkozatban üdvözölte az új északír rendőri erő: az Eszak-írország Rendőri Szolgálata (Police Service in Northern Ireland) felállítását. 238 Külügyi Szemle
