Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szilágyi Zsolt: A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - avagy az Egyesült Államok és az amerikai írek szerepe az északír békefolyamatban az IRA felfegyverkezésétől annak lefegyverkezéséig
A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - amerikai írek és az IRA az „ír szabadság" kivívásának érdekében. Hasonló céllal jött létre 1974-ben az ír Nemzeti Tömörülés (Irish National Caucus) Washingtonban, a Nemzeti Szövetség az ír Szabadságért (National Association for Irish Freedom)4 New Yorkban vagy az Északír Segélyszervezet (Irish Northern Aid vagy röviden Nóráid). Ezek a szervezetek jelentős erkölcsi és anyagi támogatást nyújtottak az északír nacionalista mozgalomnak. A Nóráid különösen harcias szervezet volt, amely a szélsőséges Ideiglenes IRA (Provisional IRA) akcióinak támogatása mellett a „politikai hitükért meggyilkoltak vagy bebörtönzöttek" családtagjainak nyújtott anyagi hozzájárulást. A gazdasági és politikai bajok okozójának kizárólag a brit hadsereget és a „brit imperialista politikát" állították be. A hatóságok küzdelme a fegyvercsempészekkel Ezek a szervezetek - kiváltképp a két jelentősebb lobbista, az ír Nemzeti Tömörülés és a Nóráid - arra igyekeztek rávenni a vezető amerikai politikusokat és diplomatákat, hogy gyakoroljanak nyomást a brit politikára Észak-írország helyzetének rendezése érdekében. Továbbá az amerikai üzleti köröket is ostromolták, hogy befektetéseik célpontjául Eszak-írországot válasszák. Egyes vélemények szerint az említett szervezetek a katonai úttal szemben az alkotmányos út helyességéről igyekeztek meggyőzni mind az amerikai, mind az ír közvéleményt. Mások azonban ezt vitatták, s úgy látták, hogy ezek az íramerikai szervezetek éppen hogy legitimálták az erőszakot, és a konfliktust még inkább elmérgesítették.5 Tény, hogy az amerikai kormányzat többször gyakorolt nyomást a Nor- aidre amiatt, hogy az támogatta az erőszakot Észak-írországban. A Reagan-kormányzat igyekezett erre bizonyítékokat is találni, és az egész ügyet jogi útra terelni. 1981-től kezdve fokozta a nyomást a külföldi ügynökségek regisztrációs törvénye (Foreign Agents Registration Act) alapján álló bírósági ügyben.6 Ez a törvény ugyanis arra kötelezte a külföldi szervezeteket, hogy adjanak számot a tagságukról, a költségvetésükről és a tevékenységi körükről. Később pedig a Reagan-adminisztráció azt kérte a New York-i bíróságtól, hogy hozzon ítéletet a Nóráid ellen, amelyben napi 5000 dollárra büntetnék az északír republikánusokat támogató szervezetet az említett törvény folyamatos megsértése miatt mindaddig, amíg nem tesz eleget a beszámolási kötelezettségének. A Nóráid ezalatt azt igyekezett bebizonyítani, hogy mindez szerintük a britek utasítására történik/ Michael Flannery, a szervezet ehiöke, valamint Martin Galvin, a szervezet szóvivője minduntalan azt hangoztatták minden fórumon, hogy az általuk küldött pénz olyan szervezetekhez jut el, mint például a Zöld Kereszt (Green Cross) Észak-írországban, vagy egy ír köztársaságbeli szervezet (ACC), amely a bebörtönzött IRA-tagok családjainak nyújt anyagi segítséget. Az igazságügy-minisztérium szerint azonban a Nóráid pénzügyi támogatása jelenti az IRA legfontosabb amerikai forrását, s a pénz háromnegyedét az erőszakos cselekmények végrehajtásának finanszírozására fordítják.8 2003. nyár 221
