Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szilágyi Zsolt: A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - avagy az Egyesült Államok és az amerikai írek szerepe az északír békefolyamatban az IRA felfegyverkezésétől annak lefegyverkezéséig
Szilágyi Zsolt különösen a burgonyavész1 időszakától kezdve az ír Szabadállam megalakulásáig. Az emigráció következtében nagyszámú ír közösségek telepedtek le Észak-Am erikában: számtalan amerikai politikus volt ír származású, és az ír lobbi hatásos tevékenységet folytatott az ír függetlenség kivívásáért. Tekintsük át most röviden az ír emigráció történetét és az ír lobbi szerepét. Az írek kivándorlása a jobb élet reményében már jóval a brit-ír unió2 előtt megkezdődött, azonban tömeges kivándorlásról csak az 1820-as évektől kezdve beszélhetünk. Az emigránsok döntően katolikusok voltak, akik pénz és szakképzettség nélkül vállalkoztak a kalandos hajóútra. Legnagyobbrészt Liverpoolból indultak el, és Bostonba mentek, többségük ott is maradt, egy részük pedig New Yorkban kötött ki. Ezek a jórészt szerencsétlen sorsú, nincstelen emberek népes családjukkal - ha azok egyáltalán túlélték a viszontagságos hajóutat - elvállalták a legnehezebb és legveszélyesebb munkákat is az Újvilágban. A legnagyobb arányú kivándorlás természetszerűen a burgonya vész időszakában volt: kb. egymillió ír hagyta el az országot, és indult el először többnyire Kanadába, majd onnan az Egyesült Államokba. A kivándorlás mértékére jellemző, hogy 1847- ben csak Liverpool kikötőjéből fél év alatt 300 ezer ír indult útnak az Újvilág felé.3 Persze nem mind jutottak el az „ígéret földjére", akik viszont ott letelepedtek, elég hamar létrehozták saját szervezeteiket, klubjaikat, baráti köreiket stb., bizonyítandó az írek hagyományos összetartását. Ezeknek a szerveződéseknek politikai jelentősége igazán az 1820-as évektől kezdődően formálódott ki. Ekkoriban alakult meg az Írország Barátarnak Társasága (Friends of Ireland), későbbi nevén, amikor a szervezet már képes volt jelentékenyen befolyásolni a kongresszus írországi politikáját, Írország Kongresszusi Barátainak Társasága (Congressional Friends of Ireland), valamint az „írek Ősi Rendje Amerikában" (Ancient Order of Hibernians in America), amely ugyancsak a katolikus íreket támogató szervezet volt. Az ír önrendelkezési mozgalmat, a fenianizmust is jelentékenyen támogatták Amerikából. 1919-re az amerikai írek befolyása a képviselőházban már olyan jelentős volt, hogy a 216 voksból 45-öt az ír-amerikaiak képviseltek. így sikerült elérniük, hogy a háború utáni békekonferencián foglalkozzanak az ír önrendelkezés kérdésével is, és jelentősen hozzájárultak az ír Szabadállam létrejöttéhez. Az amerikai írek Észak-írország iránt való érdeklődése már jóval szerényebb mértékű volt. Amerikai szemmel nézve igen nagy eredmény volt a független Írország megalakulása, amely az ír-sziget területének közel 80%-át foglalta magába. Az északír kérdés bonyolultságát az amerikai közvélemény nem értette meg - minthogy igazából még a brit sem -, ezért nem is fordított komolyabb figyelmet rá. Ez a helyzet azonban a zavargások hatására jelentősen megváltozott, s a hetvenes évek elejétől sorra alakultak az ír köztársasági mozgalmat (s ezáltal az ír egységet) támogató szervezetek. Ilyen volt többek között az Amerikai Bizottság Ulster Igazságáért (American Committee for Ulster Justice), amely a brit megszállást és az emberi jogok ottani megsértését igyekezett bemutatni az amerikai közvéleménynek, valamint politikai lobbitevékenységet is kifejtett 226 Külügyi Szemle
