Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Teszler B. István: A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei - az integrációs érettség tükrében
Teszler B. István megőrizte államiságát, Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió felbomlott. Csehország, Szlovákia, Szlovénia, a három balti ország új, független államként, önálló kül-, fejlesztési és kereskedelempolitikával csatlakozott a Világbankhoz, az IMF-hez és 1995-től a WTO-hoz. 2000-re Csehország, Magyarország, Lengyelország, végül Szlovákia OECD-tag, ezáltal donor ország lett. Fogadott - főként uniós - segélyeik messze meghaladták az általuk nyújtot- takat. GDP-jük eleinte erősen csökkent, s hidegháborús politikai célkitűzéseik értelmetlenné váltak; felhagytak a kooperációval. A fejlődőkkel folytatott kereskedelmük átalakult, korábban monopolizált formában főként ipartermékeket exportáltak, illetve nyersanyagokat és agrártermékeket importáltak. A fő piac a Nyugat, azon belül is az EU lett. A tagjelölt országok fejlesztési együttműködésre fordított kiadásai Ország Ev ezer euróbán a GDP %-ában ezer euró (2001) Észtország 1999 450 0,009 470 Lettország 2000 70 0,0012 Nincs adat Litvánia 2002 27 0,00025 29 Lengyelország 2000 40 000 0,026 48 700 Csehország 2000 17 000 0,03 34 000 Szlovákia 2000 6 360 0,03 2 000 Magyarország 1999 13 000 0,025 29 000 Szlovénia 2000 2 500 0,00014 2 950 Forrás: Európai Bizottság Progress Report 2002; a szlovák adat humanitárius segélyeket is tartalmaz Magyarország az 1950-es évek óta folytatott fejlesztési együttműködést. Az uralkodó ideológia és a Kelet-Nyugat viszály jegyében ezek hol a nemzetközi proletár szolidaritás és segély (táboron belül), hol a műszaki-tudományos kooperáció (a „progresszív", el nem kötelezettek felé is), hol vállalkozások formáját öltötték (Dél-Amerika, India, Eszak-Afrika), s az olajárrobbanást követő petrodollárbőség idején nyílt üzleti jelleggel bírtak (Nigéria, Irán, Arab-öböl). A kísérő propaganda dacára a közvetlen politikai-katonai programok s a felszabadító mozgalmak és baloldali/pszeudo-baloldali rezsimek esetein túl klasszikus segélyről és kooperációról nem volt szó. Ez már a kezdetet is jellemezte; a kínai és az észak-koreai ipari fejlesztési projekteknél a szovjetek kemény ellentételezést kaptak készpénzben és nyersanyagokban egyaránt. A 60-as évek konszolidációja után domináltak az üzletszerű (a gazdagabbakkal) és kormány- megállapodásokon (közép- és hosszú távú hitelek, clearing, barter) nyugvó formák: turn-key (szakmunkásképzők, agrárüzemek), összeszerelések, szakemberek kiküldése. Míg Nyugaton sorra alakultak állami (USAID, GTZ, NÓRÁD) és egyházi fejlesztési és segélyszervezetek és NGO-k, addig itt végig Tesco-, Metrimpex-típusú külkereskedelmi cégek végezték e tevékenységet A negatívumokat fokozta, hogy a 2. világ önmaga is a fejlődők jegyeit viselte (Románia ezt deklarálta is), a fejlett technológiát és 184 Külügyi Szemle
