Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája
Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája nerségi egyezmények keretei között: pl. ACP-EK Közös Közgyűlés és Tanácsülés, ill. Dél-Afrikai-EK Közös Tanácsülés.) A kereskedelempolitika a WTO-normákhoz kíván közeledni a jövőben is, ugyanakkor regionális szinten megkötött egyezményeivel az országcsoportok kölcsönös érdekeiből indul ki. A fejlesztési együttműködés területei az elmúlt időszakban megújultak: általános, szektoronkénti program- és projektbontásokban egyaránt az illető országgal történt előzetes politikai párbeszéd következtében alakulnak ki, és a végrehajtás és ellenőrzés is folyamatos kapcsolattartást igényel. Az új ACP-EK partnerségi egyezményt olyan példaként említi az új fejlesztési politika, mint a koherens politika jegyében született első eredményt, melynek következménye, hogy a regionális gazdasági partnerségi egyezmények megkötése után elérhetővé válik a tagországok integrációja világgazdasághoz. Mi biztosítja a koherenciát? A jogi háttér a szerződés 177/1. és az 178. cikkelyei és a Fejlesztési Tanács 1997 májusi határozata. Ezenkívül a tagországok hatékonyabb egymás közötti együttműködése, amelyen még van mit javítani. Annak ellenére, hogy az egyes tagországok tapasztalatai eltérőek a fejlesztési és együttműködési politikák tekintetében - mely tapasztalatokra az EU számít és támaszkodni kíván - ugyanakkor az európai civilizáció értékeinek átadását, az európai demokrácia tapasztalatait stb. az Európai Unió közösségi szinten közvetíti a fejlődő világ felé A fejlődés átfogó megközelítése és a szegénység csökkentése A szegénység felszámolásához mindenekelőtt egy olyan hosszú távra szóló intézményi reformot kell beindítani az egyes fejlődő országokban, amelynek elsődleges célja a kapacitásteremtés, kapacitásbővítés. A szegénységet bizonyos fenntartható növekedés mellett lehet csak felszámolni. A fejlődő országok számára, ez különösen a legkevésbé fejlettekre igaz, a fejlődés és felzárkózás alapfeltétele a világgazdasághoz való integrálódás s egyben az is, hogy a globális információs társadalom részévé váljanak. Ehhez szükséges a belső gazdasági potenciál alapos felmérése, elemzése, a magánszektor fejlesztése, a kereskedelempolitika modernizálása, liberalizálása. A helyi kormányok politikai felelősségének növekedése alapvető feltétele a nemzetközi stratégiai elképzelések megvalósulásának. Ezért a belpolitikákban is a szegénység csökkentésének, a források ilyen irányú felhasználásának kell dominálni, melyben a „good governance" és a civil társadalom egymást erősítve működik együtt. Erősíteni kell a tulajdon és felelősség összefüggését oly módon, hogy a civil társadalom 2003. nyár 155
