Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája
Fodor Erika választásának megrendezésével. (1980-ban vált függetlenné Zimbabwe, 1990-ben Namíbia.) A kapcsolatok jogi szabályozását tekintve, az első loméi egyezménnyel az EK tagországai és a kedvezményezett ACP-országok között kombinált (társulási és preferenciá- lis) együttműködési forma alakult ki. Ezek a római szerződés 238. cikkére (jelenlegi 310. cikk), az ún. nem preferenciális tartalmúak pedig római szerződés 113. cikkére épültek. A nemzetközi környezet változásai azonban a szabályozás szintjén is módosítást követeltek: „A 70-es évtized közepén nyilvánvaló volt és immár a közösség szintjén is be kellett látni, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szabályozása és fejlesztése, az erre irányuló megállapodások tartalma nem szűkíthető le a római szerződés 113. cikkében ugyan nem korlátozó módon körvonalazott, de a gyakorlatban ügy értelmezett kereskedelempolitikára, hanem szerves részét képezi a termelési és kutatásifejlesztési együttműködés, a kooperáció is."7 A nyolcvanas években tovább bővült a külső kapcsolatok köre. Az EK újabb és újabb országcsoporttal kötött megállapodásokkal (ASEAN, Öböl-országok Együttműködési Tanácsa) A nem társult ázsiai és a latin-amerikai fejlődő országok esetében is kombinált jogalap jött létre (113. és 238. cikkek alapján), vagyis a kereskedelmi és az együttműködési megállapodások együtt funkcionáltak. A nyolcvanas évek közepére azonban jelentősen változott a nemzetközi környezet a fejlődő országok szempontjából. Azok a fejlődő országok, amelyek a szocialista tábortól várták a gazdasági segítséget, a nyolcvanas évek elejére-közepére csalódtak a támogatás mennyiségében és minőségében, és a fejlett országok gazdasági kapcsolatait keresték. Ez felerősítette azt az EK-törekvést, hogy a fejlődő országokkal újrafogalmazza politikai kapcsolatait. A nyolcvanas évek közepétől kezdődően a politikai kritériumok szerepe megnőtt a fejlődő országokkal folytatott kapcsolatok fejlődésében, a közös nevező az emberi jogok tiszteletben tartásának követelménye lett, amelyet a demokrácia erősítésének igénye és a hatékony, korrupciómentes kormányzás követelménye követett. a) Az emberi jogok tiszteletben tartása Az EK külügyminiszterei 1986. július 21-én nyilatkozatban rögzítették, hogy az európai együttműködésnek, a közösség és a tagállamok harmadik országgal folytatott külkap- csolatainak legalapvetőbb elve az emberi jogok tiszteletben tartása lesz. Ez a fejlődő országoknak nyújtott segítségnyújtás esetében is alapfeltétel lesz. Sőt, ezt az alapelvet a továbbiakban ki kell egészíteni: a jogállamiság kiépítésére törekvés, a demokratikus elvek tiszteletben tartása, illetve a fenntartható fejlődés céljaival, továbbá a hatékony és korrupciómentes kormányzás és a katonai kiadások csökkentésének feltételeivel. A fejlesztési együttműködésben az emberi jogok, a demokrácia és a fejlődés összhangját kell követni, ezért akciókat kell szervezni, továbbá nyűt vitát kell folytatni a fejlődő országok kormányaival az emberi jogok tiszteletben tartásáról és a demokráciáról. Ebbe a vitába U6 Külügyi Szemle
