Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig Az FPÖ magatartása a biztonságpolitika kérdésében meglehetősen nagy változásokat mutat. A párt elődje 1955-ben a semlegesség ellen foglalt állást, de 1985-ben az FPO már a semlegesség támogatója volt. 1990-ben Haider a semlegesség újragondolását javasolta, később, 1994-ben már a semlegesség elavulásáról beszélt.98 Az FPO 1997. évi programja ugyan elismeri a semlegesség „nagy történelmi értékét", de arra figyelmeztet, hogy igazi szükséghelyzetben a semlegesség ma már nem lenne képes Ausztriát megvédeni. A Szabadságpárt szerint Ausztriának aktívan együtt kell működnie, és a WFU és NATO teljes jogú tagjaként kell részt vennie az európai biztonsági és védelmi rendszer felépítésében.99 A NATO-csatlakozásról és a semlegességről folyó vita a már elért EU-tagság fényében jól mutatja az osztrák kül- és biztonságpolitika 1980-as évek közepétől megfigyelhető fejlődését. Ezt a lassú változást H. Kramer találóan határozza meg a „normalizá- ció válságaként", mivel ez a jelenség a megszűnő kelet-nyugati konfliktusban az osztrák külpolitika alkalmazkodási folyamatát mutatja. Ez a változás az osztrák társadalmat korábban egyesítő és a nemzeti önazonosság részévé vált semlegesség és biztonság viszonyát éppen úgy érinti, mint az EU és az esetleges NATO-beli intézményi tagságnak a politikai identitásra gyakorolt hatásait. Az osztrák külpolitikát az Első Köztársaság külpolitikájával szemben az 1955. évi államszerződéstől az 1970-es évek végéig három lényeges különbség határozta meg: a kis államokra jellemző stratégia, az osztrák semlegesség aktív értelmezése, valamint ennek a politikának a sikeressége. 1989 után a megváltozott nemzetközi feltételek és az osztrák külpolitika „identitásválsága" nem vezetett a külpolitika és ezzel a külpolitikai érdekek passzív értelmezéséhez. Bécs, gazdasági és politikai előnyei alapján, a „normalizálódás" és „europaizálódás" folyamatában az aktív és nem a reaktív külpolitika értelmében juthatott új perspektívákhoz. Nemzeti érdekeit követte, amikor ennek középpontjába az EU-tagságot, a kelet-európai átalakulások közepette pedig azt a törekvést állította, hogy gazdasági és politikai erőforrásai alapján járuljon hozzá a középeurópai térség stabilizálásához.100 A regionális érdekközösség keresése: Ausztria és az integrálódó Közép-Európa A semlegességről folyó vitában és az EU-csatlakozás nyomán Ausztriának nemcsak a kül- és biztonságpolitika önazonosságának kérdéseivel kellett szembenéznie, hanem a belpolitika területén a „normalizálódás válságával" is. Nem járunk távol az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy 1999-2000-ben a belpolitikában lezajlott változások közvetlen kihatással voltak Bécs európai és szorosabban vett regionális politikájának újragondolására. Az 1989-et megelőző időszakban a hidegháború külső „nyomása" és a geopo2003. nyár 95
