Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss j. László litikai peremhelyzet magas fokú konszenzust és koncentrációt kényszerített az osztrák pártpolitikai rendszerre. Ennek fokozatos gyengülése és átalakulása már a nyolcvanas évek végétól érzékelhető volt, de csak 2000-ben, a néppárti-szabadságpárti koalíció létrejöttével vált teljesen egyértelművé. A Szabadságpárt hatalomba kerülése világosan jelezte, hogy a lakosság elutasítja a kettős „állampárttá" vált szocialista és kereszténydemokrata nagykoalíció hatalmi kartelljét, s a pártpolitikai rendszer „normalizálódása" a „hiperstabilitástól" a rugalmasságot jelentő nagyobb pártkonkurencia irányában halad.101 A konzervatív kiskoalíció részeként a Szabadságpárt 2000. évi hatalomra kerülése a megmerevedett osztrák pártpolitikai rendszer tekintetében paradox módon a „modernizálódást" jelentette, míg ezzel egyidejűleg Jörg Haidernak, az FPO vezetőjének a hatalomba kerülése Brüsszel számára a szélsőjobboldali politika elfogadásával vált azonossá, amely a 14 tagállam Ausztria elleni szankciópolitikájához vezetett. A 2000-ben lezajlott osztrák hatalomváltás mind Ausztria, mind az EU történetében egyfajta cezúrát jelentett. Az osztrák populista Szabadságpártnak a konzervatív Néppárttal történő koalíciója az EU fejlődésében addig példátlan intézkedéseket eredményezett. A helyzet különlegességét jól mutatta, hogy a koalíció elkerülésére irányuló újabb választások még inkább azzal fenyegettek, hogy az FPO a legnagyobb pártként kerülhet ki a választási küzdelemből. Ez a lehetőség az EU szempontjából nem a probléma megoldását, hanem annak súlyosbodását jelenthette volna. Az unió első ízben avatkozott be egy tagállam belpolitikájába, megkérdőjelezve demokratikus úton megválasztott kormányának legitimitását. A helyzetet tovább bonyolította az a körülmény, hogy a Szabadságpárt vezetőjének a választásokat megelőzően tett számos kijelentése ugyan valóban nem volt összeegyeztethető a számon kért európai értékekkel, ám a pártot soha nem tudták alkotmányellenesnek nyilvánítani, s az új koalíció közös kormányprogramja teljes összhangban állt az EU értékrendjével. Az unió által elrendelt szankciók nem tudták megakadályozni a Szabadságpárt kormányra kerülését. Vitatható körülmény volt, hogy a szankciókat már azelőtt életbe léptették, mielőtt az unió meggyőződhetett volna az európai értékekkel összhangban állónak talált kormány- program gyakorlati megvalósításáról. Az EU-nak az osztrák belügyekbe történő beavatkozása Bécs számára számos olyan kérdést vetett fel, mint a tagállamok egyenjogúsága, a szubszidiaritás elve, a tagállami szuverenitás és az integráció határainak a meghatározása. Nem véletlen, hogy a nizzai kormányközi konferencián továbbfejlesztették az amszterdami szerződés 7. cikkelyét, amely pontosította a jogállam és az emberi jogok ellen vétő tagállamokkal szembeni lépéseket.102 Az EU eljárása megnövelte az osztrák politika érzékenységét a brüsszeli centralizmussal, a „nagy államok direktóriumával" szemben. Jellemző módon, a nizzai EU-csúcs előtt, a föderalizmus osztrák gyakorlata ellenére, sok szó esett a „nemzetek föderációjáról". Ausztria joggal feltételezte, hogy a csatlakozni kívánó kelet- és kö96 Külügyi Szemle
