Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig osztrák identitást a kultúra, a hagyomány, a történelem és az életmód kérdésének tekinti, míg a szociáldemokraták nézete vegyes, és hajlanak az olyan állampolgári értelmezésre, amely az osztrák identitásba a történelmet, nyelvet és kultúrát is beleérti.54 Az osztrák identitás alapján miképp értelmezhető Ausztriának az EU irányában kifejeződő magatartása? Ausztria, Svédországgal és Finnországgal együtt, mint nettó befizető ország lett az unió tagja 1995-ben. A csatlakozást megelőző referendumok jelezték, hogy Ausztriában és Finnországban pozitívabbak voltak a nézetek az unióról, mint Svédországban. Röviddel a csatlakozás után az eurobarométer-vizsgálatok azt is jelezték, hogy Ausztriában pozitívan ítélik meg az EU hatásait, míg a finnek és különösen a svédek úgy gondolták, hogy a várakozásokhoz képest kevesebbet profitálnak az EU-ból. Ezt követően az EU-hoz való viszony Ausztriában is negatívvá vált, s ez csak 1998 második felében, közvetlenül az osztrák elnökség előtt változott: az osztrák lakosság ekkor újra pozitívabban ítélte meg a tagságot. A pártok magatartását tekintve 1984 óta két ellentétes megközelítés figyelhető meg. A szociáldemokraták a tagság elutasításától eljutottak annak lelkes támogatásáig, míg a Szabadságpárt az ellentétes irányban mutatott változást. Az 1990-es évek végére minden párt elfogadta az EU-tagságot. Mindazonáltal a Szabadságpárt az EU-nak még mindig a legkritikusabb megfigyelője maradt. Az SPO-nek és az OVP-nek mint osztrák kormánypártoknak az EU irányában tanúsított magatartását jól mutatta az amszterdami kormányközi konferenciára való osztrák felkészülés. Az „Osztrák irányvonalak"55 leszögezték, hogy az osztrák kormány „egyértelműen érdekelt a működő unióban", és az integrációs struktúrák „mélyítését" pozitívnak tekinti. Az osztrák kormány „szupranacionális" magatartása fejeződött ki abban, hogy az Európai Parlament együttdöntési és ellenőrző szerepének fokozatos ki- terjesztése kérdésében nyitottságot tanúsított. Ugyanakkor egyértelmű: Ausztria ellenzi, hogy gyengítsék a kisebb országoknak az EU döntéshozatalára gyakorolt befolyását. Bécs magatartásának másik „szupranacionális" vonása az EU második pillérének „közösségiesítésében", azaz az unió további általános fejlődésének a megítélésében érhető tetten. Bécs a külpolitika kérdéseiben a kormányközi megközelítéstől a közössé- giesített megközelítés felé kíván haladni, ami megfelel az integrációs folyamat logikájának.56 A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozóan (CFSP) a kormány javasolta az „óvatos átmenetet a többségi szavazás" irányába, a „vitális nemzeti érdekek" területén fenntartva a különböző biztosítékokat. Az SPO 1998-as alapprogramjában az európai egyesülés „meghatározó békeprojektum", az EU-n belüli demokratikus struktúrák továbbfejlesztése szorosan összekapcsolódik a „központi európai intézmények" felépítésével. A polgárok és az intézmények között lehetséges elidegenedést az Európai Szocialisták Pártjának (PSE) mérsékelnie kell. A jog „szupranacionális" uralmának tartós békét kell teremtenie, ezeknek a törekvéseknek része a békére irányuló európai kül- és biztonságpolitika^7 Alapprogramjá2003. nyár 81
