Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig etnocentrikus provincializmus csupán alárendelt szerepet játszik, és óvnak attól, hogy Haidert és a Szabadságpártot a szélsőséges jobboldal problémájával azonosítsák. A. Pelinka az FPO populizmusának különlegességét a náci múlthoz való ambivalenciájában véli felfedezni, ami minden más európai demokráciában - beleértve a háború utáni Németországot is - elképzelhetetlen lenne. Szerinte az FPO náci, majd liberális múltja után az „osztrák pártok legosztrákabbja", amelynek sikerült az „ausztropatrio- tizmus" és a pángermanizmus közötti ellentétet feloldania. Korai időszakában az FPO az osztrák identitás ellenzője volt, és a pángermán hagyományok letéteményeseként cselekedett. Ám az 1990-es években Flaider patrióta magatartása segített abban, hogy a párt túllépjen a fiatalok számára már kevéssé vonzó pángermán hagyományokon, s így az FPO mind a pángermán, mind az osztrák patriotizmus pártjává vált. A 2000-ben létrejött koalíciót Pelinka a legaktívabb proeurópai és a legaktívabb antieurópai párt szövetségeként határozza meg.46 Az osztrák belpolitikában időről időre felmerült a kérdés, hogy vajon a Szabadságpárt „szélsőségesen jobboldali" párt-e, amely szemben áll az alkotmánnyal, avagy csupán olyan populista párt, amely nem tekinthető összeegyeztethetetlennek az alkotmány előírásaival. Tény, hogy egyetlen olyan jogi eljárás sem járt sikerrel, amely Haider pártjának alkotmányellenessé nyilvánítására irányult, s ezzel a párt feloszlatásának jogi alapját megteremtette volna. A Szabadságpárt 1970-71-ben és 1983-ban támogatta a Szociáldemokrata Párt kisebbségi kormányát, és 1986-ban a szociáldemokratákkal koalíciós kormányt alakított. 1979- ben a Liberális Internacionálé tagja lett, majd abból 1993-ban kilépett. 1986-ban, Jörg Haider pártvezetővé választása után, Franz Vranitzky szociáldemokrata kancellár elutasította a párttal való koalíció lehetőségét. 2000-ben Viktor Kiima szociáldemokrata kancellár Haidertől remélt támogatást egy szociáldemokrata kisebbségi kormány megalakítására, ezt azonban az FPO vezetője megtagadta. 1995-ben a Néppárt parlamenti vezetője, Andreas Khol első ízben jelezte, hogy Haider Szabadságpártja az osztrák alkotmány teljes megváltoztatására törekszik; célja új politikai rendszer, a „harmadik köztársaság" létrehozása, törvényes, de akár a jogon kívül álló eszközökkel is. 1997- ben a néppárti politikus Khol Haiderban és a Szabadságpártban már pozitívumokat is felfedezett, mivel az megvált a „harmadik köztársaság" elképzelésétől, szakított a náci ideológiával, és többé már nem volt szó az EU-ból történő kilépés gondolatáról sem.47 A Szabadságpárt 1997-ben vitatta meg új programját48, mivel a korábbi pártdokumentum 1985-ből, a Szabadságpárt „legliberálisabb" időszakából származott Az új program körüli vitát erősen befolyásolta Haidernak az a törekvése, hogy növelje választói táborát. Pángermán pártját „osztrák nacionalista" párttá kívánta átalakítani. Már 1995-ben kifejezésre juttatta a „németeskedéssel" (Deutschtümelei) szembeni elutasító álláspontját. Annak érdekében, hogy kiaknázza a katolikusok nagy választói bázisát, Haider kapcsolatokat létesített a konzervatív püspökökkel, és ezzel a harmadik tábor hagyományosan antiklerikális álláspontjának a feladására törekedett. Mindazonáltal az 2003. nyár 77
