Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss /. László lasztásokat követően a kilenc osztrák tartomány közül hatban az ÖVP a legnagyobb párt. A program kiemeli, hogy Ausztria tartományai által válik kerek egésszé, és az osztrák identitás az „állampolgároknak a tartományokkal való azonosulásán alapul". A néppárti program hangsúlyozza, hogy a jövőben erősíteni kell Ausztria lelki, kulturális és történelmi identitását. Az embereknek „erős kulturális identitásra" van szükségük annak érdekében, hogy „megbirkózhassanak a modern társadalom sokféleségével". A közszolgálati rádióknak és televízióknak nagy a felelőssége a „regionális kulturális identitások" megőrzésében. A Néppárt garantálni kívánja az osztrákoknak szülőföldjükhöz (Heimat), kulturális identitásukhoz és biztonságukhoz való jogát, ami azonban nem zárja ki a külföldiek tiszteletét és megértését. Ausztriának „menedéket nyújtó országnak" kell maradnia, de a korlátlan bevándorlás nem tartható fenn, mindenki nem kaphatja meg a jogot az Ausztriába való letelepedésre. A Néppárt az „aktív integráció" híve azoknak a külföldieknek az esetében, akik már régen és törvényesen Ausztriában élnek. Ám a program szerint a külföldieknek is van kötelezettségük, többek között a nyelvtudás, továbbá az alkotmány és a törvények betartása, a befogadó ország szokásainak és életmódjának tiszteletben tartása stb. A Szabadságpárt (FPÖ) 1997. októberi programjának elemzése felveti a párt jellegének meghatározására vonatkozó kérdést. Ez annál is inkább indokolt, mert az 1999. októberi 3-i parlamenti választásokon a szavazatok 26,9%-ának megszerzésével az FPÖ a második legnagyobb párt lett, és a 2000. február 4-én létrejött kiskoalíció tagjaként immáron a hatalom részesévé is vált. Az Európai Parlament nagy többséggel olyan javaslatot fogadott el, amely elítélte a párt kormányba kerülését, hangsúlyozva, hogy ez a cselekedet „legitimálja Európában a szélsőjobboldalt."44 Sőt, a bizottság kifejezésre juttatta: a közös európai értékek megsértése esetén nem habozik, hogy Ausztria szavazati jogát felfüggessze a tanácsban. 2000. június 29-én az EU portugál elnöksége a 14 EU-tagállam nevében felkérte az Emberi Jogok Európai Bíróságának elnökét, hogy az Ausztriáról szóló jelentés elkészítésére nevezzen ki egy háromtagú bizottságot. A testület működésének eredménye 2000 szeptemberében az EU szankciópolitikájának megszüntetéséhez vezetett. A jelentés nem csupán azt vizsgálta, hogy a koalíció mennyiben kötelezte el magát az „európai értékek, különösen a kisebbségi jogok, menekültek és bevándorlók" mellett, hanem a Szabadságpárt politikai természetének megítélésére vonatkozóan is állást foglalt. Az FPÖ megítélése nem egységes, de politikai-ideológiai besorolásának keretei jól meghatározhatóak. Néhány megfigyelő a Szabadságpártot olyan szélsőjobboldali pártnak tekinti, amely tekintélyuralmi jellegű „harmadik köztársaság" felállítására és az emberi jogok korlátozására törekszik. Eszerint Jörg Haider szélsőségesen jobboldali céljainak megvalósítására populista eszközöket használ, és ezért a Szabadságpártnak nem szabad megengedni, hogy részt vegyen Ausztria nemzeti kormányában.45 Más elemzők a Szabadságpártot olyan „populista, antietatista pártnak" látják, amelyben az 76 Külügyi Szemle
