Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig kedvez az „osztrák tudat" megőrzésének és fejlesztésének, hogy egyben a német kultúrához és nyelvhez, valamint a keleti kibővüléshez fűződő (geopolitikai) érdekei is kifejezésre juthatnak. Az európai integráció egység a kulturális sokféleségben. A szimbólumoknak a nemzeti identitás megerősítésében fontos szerepük van. Ausztria uniós csatlakozási dokumentumában a némettől eltérő „osztrák szavak" - többek között „Tomate versus Paradies" - is helyet kaptak, jelezve a nemzeti különállás szimbolikus nyelvi alapját. Az európai integráció története jól mutatja, hogy a tagállamok nem azért csatlakoztak az EU-hoz, hogy elveszítsék, hanem azért, hogy éppenséggel megerősíthessék nemzeti identitásukat. Az integráció és a nemzeti identitás közötti kölcsönhatás eredménye az „integrált nemzetállamok" létezése, azaz a német és az osztrák identitás EU-keretekben történő megerősödése és gazdagodása.35 Az osztrák kultúra és a német kultúmemzet A berlini fal leomlása Ausztriában nem vezetett a pángermán hangulat feltámadásához vagy az osztrák identitás miatti aggodalmak növekedéséhez. Horst Gräber, Ausztria egykori NSZK-beli nagykövete a kétoldalú kapcsolatokat rendezettnek nevezte, hangsúlyozva, hogy Ausztria 1995. évi EU-csatlakozását követően mind az osztrákok, mind a németek ugyanannak a „klubnak" lettek a tagjai, még akkor is, ha a rokonsági viszony teljesen nem nélkülözi a problémákat. 1804-ig - mint Gräber írja - „első fokú unokatestvérek" voltunk, ám idővel ez a rokoni kapcsolat tovább lazult, és a rokonok többnyire külön - némelykor pedig közös - utakon járnak. 1945 után Németországnak csak egy része, a Szövetségi Köztársaság vált, mint provizórium, demokratikussá. 1989—90-et követően a németek még sokáig nem lesznek németek, hanem még mindig kelet- és nyugatnémetek.36 A német egyesülés kiváltotta gazdasági fellendülés az osztrák gazdaságnak nagy hasznot hozott, s a megerősödött osztrák tudatnak a pángermán érzület megnyilvánulásaival már nem kellett szembenéznie. Inkább osztrák érzékenység volt tapasztalható, főként a kultúra területén. Gabriele Holzer a kétoldalú szomszédi viszony sajátos ambivalenciájára utaló („verfreundete Nachbarn"), 1995-ben megjelent könyvében az osztrák öntudatnak és érzékenységnek adott hangot. Holzer szerint a fő probléma abban rejlik, hogy a németek képtelenek az osztrákokra nem úgy tekinteni, mint németekre. Holzer értelmezésében Ausztriának a közvélemény-kutatások által is megerősített „szellemi bekebelezése" (geistige Eingemeindung) a német kultúrnemzetbe sok német esetében - ha nem is szándékosan, és nem is tudatosan, de mégis - az osztrák nemzet létezését vonja kétségbe.37 Mindazonáltal a németeknek az osztrák írókkal, művészekkel stb. szembeni „verbális távolságtartásnak hiánya" (verbale Distanzlosig- keit)38 korántsem új jelenség. A „denacionalizálásnak" az osztrák történelemtudo2003. nyár 73
