Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss /. László expanzió eszközeként felfogott Mitteleuropa-elképzelések helyett inkább „Zentraleuropa" országainak pragmatikus együttműködésére vonatkoztak. H. Thalberg-a ke- let-közép-európai országok számára domináns kereskedelmi partnernek számító NSZK és az NDK kizárásával, a semleges Ausztria, az el nem kötelezett Jugoszlávia és a Varsói Szerződéséhez tartozó Magyarország részvételével, a társadalom- és biztonságpolitikai különbségek tiszteletben tartása mellett - az együttműködés optimalizálásának és a konfliktusminimalizálásnak a gyakorlatát, a térség atommentesítését és a gazdasági együttműködés elmélyítését javasolta.34 Ausztria az EU-ba belépve megszabadult a német nemzeti kérdés történelmi örökségétől. Az „europaizált" Németország az EU részeként többé nem ébresztheti az anschluss gyanúját, sőt Ausztriának az NSZK-val elmélyült kereskedelme - a közvetlen német beruházások, a vállalatokon belüli kereskedelmi kapcsolatok, nem kevésbé a német márkához kötött szilárd schilling, a német turizmus stb. - nagymértékben hozzájárult annak a jóléti államnak a kialakulásához, amely az osztrák állam identitásának elfogadását és az iránta való lojalitást még inkább megerősítette, s ezzel az EU- tagsághoz vezető utat is egyengette. Ausztria uniós tagsága a Németországtól való gazdasági függőség kérdését is új keretbe helyezte, hiszen Bécs az integráció révén Németországgal szemben visszanyerhette nemzeti szuverenitásának egy részét, mivel az európai döntések és a beleszólás részesévé vált. Az EU keretében a német tőke dominanciája sem ébresztheti a hatalompolitika hagyományos gyanúját. A német-osztrák viszony az ír-angol és a kanadai-amerikai kapcsolatokhoz hasonló. Nyilvánvaló, hogy a tőke multinacionalizálódásával egyre nehezebb a transznacionális vállalatok nemzeti besorolása. Olykor csupán annak van szerepe, hogy hol van a konszern központja. Ez érvényes Ausztria egyik legnagyobb munkaadójára, a Siemensre is, amely éppen olyan kevéssé „német", mint a Daimler-Chrysler. Ezek a vállalatok többet termelnek külföldön, mint otthon, gondolkodásuk is sokkal inkább globális, mint „német". Az európai és a nemzeti identitás egymáshoz való viszonyának tekintetében a németek és az osztrákok sok párhuzamosságot, de egyben történelmi különbségeket is mutatnak. Németország az integráció, Ausztria a semlegesség útján jutott el a szuverenitáshoz. Történelmileg ez azt jelentette, hogy a nemzeti egység hiányában a német identitás sokkal inkább europaizálódott, mint bármelyik más tagállam identitása, s ennél fogva az „europaizált" („posztnacionális") rajnai állam az integráció keretében juthatott el a nemzeti egységet jelentő német nemzetállam megteremtéséhez. A német fejlődés tehát a megosztott nemzet „európai identitásától" jutott el az EU keretében egyesült nemzet identitáshoz. Ma a kérdés sokkal inkább a nemzeti érdekek határozottabb megfogalmazása, ezzel a nemzeti és az európai identitás egyensúlyának európai keretben történő meghatározása. Ausztria nemzeti önazonosságát az EU-tagságon kívül, a semlegességi státus keretében szerezte meg; ezzel felvértezve érkezett az unióba. Ausztriának az EU politikai, jogi és gazdasági térségébe történő beilleszkedése úgy 72 Külügyi Szemle
