Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss ]. László Köztársaság hagyományainak vállalása mellett döntött, annak alkotmányát, zászlaját, a hadsereg egyenruháját - kisebb változtatásokkal ugyan, de - azonnal magáévá tette. Ez annál is meglepőbb volt, mert az Első Köztársaság története sok mindennek volt tekinthető, csak éppen sikertörténetnek nem. Az Első Köztársaság vállalása nagyrészt annak volt betudható, hogy Ausztria 1938 és 1945 közötti történetének negatív tapasztalatai a kis államként való fennmaradás első kísérletét előnyös színben tüntethették fel.14 Ilyen módon az új Ausztria kulturális arculatát a konzervatív katolicizmuson alapuló korporativista diktatúra (Ständestaat) és a Monarchia hagyományainak azok az elemei is formálták, amelyek alkalmasak voltak a németektől eltérő különbségek hang- súlyozására. Néhány kritikus hang pedig egyenesen arra figyelmeztetett, hogy a háború után az 1933-38 közötti Ausztria - kifejezetten korporativ és német elemeitől ugyan megfosztva - újra teret nyerhetett.15 Nem meglepő, hogy az új Ausztriát illetően a baloldal meglehetősen szkeptikus maradt. Erwin Scharf, a Szocialista Párt titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a „népközösség" (Volksgemeinschaft) fogalmának a jelentése az 1934-38 közötti időszakban nem különbözött attól a jelentéstől, amelyet a rá következő nemzetiszocializmus uralma alatt kapott.16 A náci Németország veresége felgyorsította az osztrák identitás kialakulásának folyamatát. Ám az új Ausztria nem saját ellenállási mozgalmának, hanem a győztes hatalmak azon akaratnyilvánításának következtében jött létre, amely Ausztriát 1943-ban a náci agresszió „első áldozatának" nyilvánította. 1945-ben a demokráciát és a nemzetépítés feltételeit kívülről importálták Ausztriába, nem belülről harcolták ki, s a demokrácia nem „alulról" épült fel, hanem inkább „felülről" rendelték el. A háború után kialakult nagyfokú stabilitás sem annyira a fejlett demokrácia vág}' identitás jele, hanem sokkal inkább a fájdalmas történelmi tapasztalatoknak és a központosító, elsődlegesen a konszenzusra ügyelő politikai rendszernek volt az eredménye.17 A nemzeti tudat felfedezésének nem csupán pozitív, hanem negatív mellékhatásai is voltak. A második világháború után felfedezett „osztrák tudat" ugyanis nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az osztrák társadalom és politika felmentse magát a hitleri uralom idején elkövetett bűnök felelőssége alól. E felfogás értelmében Ausztria a náci birodalom „első áldozata" volt, s állami cselekvőképessége megszűnésével a „tettestárs" lehetősége nem jöhetett szóba. Ilyen feltételek mellett az osztrákok között még erősödhetett is a németellenes érzület.18 A keresztény-konzervatív Néppárt politikusai és Fritz Fischer, az osztrák kommunisták vezető ideológusa Ausztriát Németországgal szemben olyan módon kívánta meghatározni, hogy az osztrák történelem erényeire, az osztrákok különleges etnikai jellegére utalt, míg a németeket a poroszsággal, a pángerma- nizmussal és nemzetiszocializmussal azonosította. A németektől való elhatárolódás igyekezete néha olyan megmosolyogtató szélsőségekhez vezetett, hogy a „német" jelző elkerülésére még a „németóra" kifejezéstől is tartózkodtak, és helyette bevezették a „tanítás nyelve" (Unterrichtssprache) elnevezést. 64 Külügyi Szemle