Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss /. László gével kívánt élni, ám e szándékának a megvalósítására már nem kerülhetett sor: március 11-én bekövetkezett az anschluss, Ausztria német katonai megszállása. Az osztrákoknak nem kellett sokáig várniuk, míg kiderült, hogy az anschluss nem a német nemzeti egyesülés régen áhított beteljesedése, hanem Hitler hódításának első állomása volt az európai hegemónia megszerzésére tett lépéseinek sorában. A második birodalomtól eltérően, amely 1871-et követően megtartotta korábbi identitásának alkotórészeit, a harmadik birodalomba olvasztott Ausztria az „Ostmark" elnevezést kapta.3 Ezzel a megszűnt Ausztria a Kelettel szemben ismét azt a geostratégiai funkciót kapta, amely ennek a térségnek 11 évszázaddal korábban, egyfajta előretolt, katonai gyepűként már a sajátja volt. Az osztrákok úgy gondolták, hogy a „testvérekhez" csatlakoznak, ám csakhamar tapasztalniuk kellett, hogy inkább a birodalom „mostoha- gyermekei". A Reich a saját arany- és valutatartalékait sokszorosan meghaladó osztrák vagyont lefoglalta. Az anschlussért fenntartás nélkül lelkesedő középosztálynak tapasztalnia kellett, hogy milyen hátrányokkal jár a nagyobb német gazdaságba történő beilleszkedés folyamata. Ausztria felnőtt lakosságának negyede a nemzetiszocialista párt tagja lett, és az osztrák társadalom jelentős része mindaddig hitt a „német álomban", amíg kiderült, hogy az álom elkerülhetetlenül katasztrófához vezet. Ám a katasztrófa felismerésének folyamatában az új identitás magvait is kezdték elvetni: akkor, amikor a nemzeti identitás történelmi kétértelműsége sok osztrák számára megoldódni látszott, amikor a XIX. század liberalizmusában gyökerező német nacionalizmust a náci ideológia kompromittálta, és a régi szocialista, illetve katplikus-konzervatív politikai tábor elnyomott és bebörtönzött tagjai az új „nem német" Ausztria koncepciójának a megfogalmazásával kezdtek foglalkozni. Ezzel együtt már a német „megszállás" és a háború alatt felmerült annak a „szociális partnerségen" nyugvó független Ausztriának a gondolata is, amely véget vethet annak a polgárháborús mentalitásnak, amely az Első Köztársaságban az osztrákok számára az anschlusst egyfajta megváltásként tüntethette fel. A világháborús katasztrófa kibontakozásával a moszkvai emigrációban lévő osztrák kommunisták is a független Ausztria vízióját közvetítették Sztálin felé. Ausztria végül nem a saját erejéből lett független, és csak 1945-ben nyílt meg számára a nemzetépítés lehetősége, mégpedig „kívülről", a szövetséges hatalmak 1943. évi nyilatkozata alapján. Az 1943. októberi moszkvai konferencián Molotov elutasította az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által megfogalmazott zárónyilatkozatot, amely hallgatólagosan elfogadta volna az anschluss törvényességét. A végleges szöveg a jövendő Ausztria függetlenségének támogatását foglalta magában, és az anschlusst nem úgy fogta fel, mint az angolszász szövegtervezet, amely ezt „az osztrák nép Németországgal való egyesüléseként" értelmezte, hanem olyan „megszállásként" határozta meg, amelynek során Ausztria a hitleri agresszió „első áldozatává" vált.4 A moszkvai nyilatkozat az új osztrák nemzet „első teremtésmítoszainak" az egyikévé vált, és jól beleillett a hidegháború utáni Európa realitásaiba, kizárva minden más alternatívát Közép-Európa számára.5 58 Külügyi Szemle
