Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig va, Mussolini biztatása és támogatása nyomán olyan tekintélyuralmi, ka tolikus-korpo- ratív diktatúrát hívott életre, amelynek fő támasza a katolikus konzervatív és a fasiszta politikai erők, valamint a paramilitáris Heimwehr szövetsége volt. Dollfuss lemondott az anschlussról, és a Németországtól elkülönült Ausztria koncepciójának adott elsőbbséget. Ám ez a tekintélyuralmi és nem ritkán brutális rezsim nem volt képes arra, hogy a polgárok többsége körében valóban az osztrák nacionalizmus élesztője legyen. A „nagynémet" nacionalisták ezreit letartóztatták, sokan közülük az illegális osztrák náci párt tagjai lettek, vagy éppenséggel Bajorországba menekültek, ahol az osztrák légió tagjaiként az anschluss mielőbbi megvalósításában reménykedtek. Az osztrák náciknak a békés kormányba kerülés érdekében kezdeményezett tárgyalásai - amelyeket ekkor még a Reich támogatása nélkül folytattak - kudarcba fulladtak. Ezt követően sikertelen puccsot kíséreltek meg, amelynek maga Dollfuss, a kancellár áldozatául esett. A puccs után hatalom került Kurt Schuschnigg, elődjével ellentétben, már annak az elvnek az elkötelezett híve volt, hogy az osztrákok „németek", még pontosabban: 1933 után a „jobbik németek". Schuschnigg megegyezésre törekedett Németországgal annak érdekében, hogy gyengítse az akkor már szinte teljesen a nácik által irányított ansch- luss-mozgalmat, és megbirkózzon az osztrák gazdaság 1930-tól bekövetkezett nagy arányú exportcsökkenésének gondjaival. 1936 júliusában Németországgal meg is született a megállapodás. Ez látszólag Schuschnigg győzelme volt, mivel a náci Németország elismerte Ausztria függetlenségét, és megígérte, hogy nem avatkozik annak belügyeibe, beleértve az osztrák nemzetiszocializmus kérdéseit is. Cserében Schuschnigg ígéretet tett arra, hogy Ausztria politikájában „német államként" viselkedik, s ez a gyakorlatban már az első lépés volt abba az irányba, hogy Ausztria intézményeit a harmadik birodalom igényeinek megfelelően gleichschaltolják. A sajtó, a kultúra, a gazdasági kapcsolatok és a turistaforgalom normalizálásának árán Schuschnigg beleegyezett abba, hogy két „német-nemzeti" politikus kerüljön a kormányába, és megengedte a német sajtótermékeknek, ezzel a náci propagandának a terjesztését, miközben megtiltotta, hogy az osztrák sajtó a nemzetiszocialista ideológia bármilyen bírálatának is helyet adjon. 1937 februárjában Németország kikényszerítette a pénzügyi uniót, majd bekebelezte az osztrák ipart. Ezt követően 1938. február 12-én Schuschniggot arra kényszerítették, hogy fogadja el Ausztria függetlenségének formális megszűnését. Az osztrák náci párt tagjai, illetve az 1934. évi puccs miatt elbocsátottak a kormányban, valamint a gazdaság és kultúra területén vezető pozícióba kerültek. Március elején a náci megmozdulások az anschluss széles társadalmi támogatására számíthattak, s magukkal ragadták a nem náci érzületű, de az anschluss mellett állást foglaló középosztály és parasztság tagjait. Még Karl Renner, az ismert szocialista, a köztársaság első kancellárja is az anschluss támogatója volt, sőt párton belüli társai elégtételt éreztek, és egyenesen örültek azon „klerikálfasiszta" rezsim bukásának, amelynek üldöztetéseiben 1933 óta maguknak is osztályrészük volt. A küszöbön álló belső nemzetiszocialista hatalomátvétel árnyékában Schuschnigg a népszavazás lehetősé2003. nyár 57
