Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Gazdik Gyula: Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői
Gazdik Gyula mir és Netanjahu időszakára. A munkapárti miniszterek távozása után Sáron a külügyi tárca felajánlásával próbálta pártbéli riválisa támadásainak élét tompítani. Maga Netanjahu dilemma elé került: ha elutasítja, azonnal rá lehet fogni, hogy nehéz időkben cserbenhagyta a pártja által irányított kormányt, ha elvállalja, akkor a miniszterelnökkel szembeni kritikai hangvételét is nagyban tompítania kell. A felkérést végül is elfogadta, s elindult a pártelnöki székért november 28-án lezajlott választáson, ahol 15 százalékkal Sáron mögé szorult.40 A megmérettetés arra jó volt, hogy ismét demonstrálja, hogy jelentős támogatói bázisa van, melyet a knesszetlista összeállításánál sem lehetett figyelmen kívül hagyni. A Likud KB által december 8-án megszavazott listán Netanjahu a második helyet foglalta el, s Sáron bosszúságára támogatói is többnyire előkelő helyekre kerültek 41 A jobbközép párt várható választási győzelmi esélyének növekedését látva több neves politikus, aki a korábbi években elhagyta a pártot, visszatért a Likudba, s megpróbált a listán „reális" helyet kiverekedni magának.42 A közvéleménykutatások ebben a periódusban azt jósolták, hogy a Likud több mint 40 mandátumot fog elérni, ami földcsuszamlásszerű változást jelzett az 1999-es mélyponthoz képest. Ezt a trendet törte meg az a szövevényes korrupciós botrány, amely az alsó szintű párt- szervezetektől egészen a vezető politikusokig terjedt. A Likud-választások lezárását követően nem volt olyan nap, hogy az újságok ne közöltek volna a korrupcióval kapcsolatban újabb híreket. Többek közt ismertté vált, hogy egyes pártszervezetekben korábban már a törvénnyel összeütközésbe került, de kiterjedt felső politikai kapcsolatokkal rendelkező személyek jelentek meg, akik megpróbálták magukat beválasztatni a Likud KB-be. A testületbe való megválasztása érdekében számos jelölt közvetítőkön keresztül fizetett a tagság szavazataiért, a pártelnökválasztás idején pedig hívei különböző kedvezményekkel próbálták elérni, hogy mind többen szavazzanak Saronra, s a knesszetlista megválasztása kapcsán is ismertté váltak megvesztegetésre utaló esetek. A pártot még inkább diszkreditálták azok a hatóságok által vizsgált homályos pénzügyi akciók, melyekbe a miniszterelnök és két fia még Sáron 1999-es pártelnökké választása kapcsán keveredett be. A 2003. január első felében készült felmérések már arról tudósítottak, hogy a sorozatos botrányok következtében a Likud várható mandátumainak száma 30 alá esett. Saronék szerencséjére azonban a trend január második felében megfordult. Egy nappal a választások előtt azt jósolták, hogy az új képviselő- testületet 67 mandátummal a jobboldali és vallásos pártok fogják dominálni, a baloldali és arab csoportosulások valószínűleg 37, a centrum pedig 16 mandátumra számíthat. Az esélyesebb pártok közül a Likud 30-31, a Munkapárt 18-19, a Sasz 13, a Sinui pedig 14 képviselői hellyel fog rendelkezni.43 A január 28-án lezajlott választások több ponton igazolták az előzetes várakozásokat, de ahogy lenni szokott, néhány meglepetés is akadt. Sok megfigyelőt váratlanul ért, hogy a voksoláson a részvétel mindössze 68,5 százalékos volt, s ha a 2001. februári miniszterelnök-választás 62 százalékos eredményét nem számoljuk, akkor a mosta26 Külügyi Szemle
