Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Gazdik Gyula: Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői
Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői ni volt Izrael Állam történetének legalacsonyabb részvétel mellett lezajlott választása. A nem hivatalos végeredmény szerint a fent említett jóslatok a jobboldali-vallásos pártok parlamenti eredményét eltalálták, hisz ezek valóban 67 mandátumot szereztek. A baloldali és arab pártok 33 mandátuma kevesebb volt a vártnál, a Sinui és az Am Ehád által alkotott centrum eredményét alábecsülték, ezek kettővel többet, 18 mandátumot kaptak. A nagyobb pártok közül az előzetes várakozásokat felülmúlva a Likud 38, a Munkapárt 19, a harmadik helyre befutó Sinui 15, a Sasz pedig 11 mandátumot kapott. Meglepetés volt a Merec és Saranszki-féle párt mélyrepülése, mindössze hat, illetve kettő képviselői helyet szereztek.44 A Likud az 1999-es mélypont után az ismételt előretörését nemcsak annak köszönhette, hogy a biztonsági helyzet romlása miatt a korábbiaknál nagyobb mértékben tudta maga mögé állítani a centrumban lévő szavazókat, hanem annak is, hogy a tőle jobbra álló csoportok szavazóbázisából sokakat sikerült megnyernie, illetve visszanyernie. Ennek a legnagyobb kárvallottja a Sasz lett, mely annak idején a Likud meredek visszaesésének egyik fő haszonélvezője volt. A jobboldali mezőből való visszaáramlásban fontos szerepet játszott, hogy a Likud nyitottabbá vált az izraeli társadalomban megerősödő „neocionista" szellemiség irányába. Politikailag ezek az erők rendkívül heterogén csoportot alkotnak, hívei a Likud mellett ott vannak a Munkapártban, ide tartoznak az NVP-hoz tartozó nacionalisták, a megszállt területeken élő telepesek képviselői, az ultraortodox szellemi vezetők, s az új szekuláris jobboldal, köztük az orosz bevándorlók Lieberman köré tömörült csoportjának tagjai. A „neocionisták" jelentős pénzügyi és politikai támogatókkal rendelkeznek az amerikai újkonzervatív hatalmi elitben. Az egymástól etnikailag, kulturálisan és számos politikai kérdésben is különböző neocionisták azonosak abban, hogy a vallási és nacionalista értékek révén kell a rendkívül fragmen- tált izraeli társadalomban egy új kohéziós erőt teremteni. Egyetértés mutatkozik abban is, hogy az oslói folyamat elhibázott volt, s helyette másik utat kell keresni. A másik látványosan előretört párt a Sinui volt, mely úgy tűnik, alaposan túlnyerte magát. Tomy Lapidék főképp a baloldal visszaeséséből profitáltak, nagy kérdés, hogy a Munkapárt megerősödése esetén tudják-e tartani az eredményeket. A választásokon győztes Likud-vezér, Ariel Sáron ismét nemzeti egységkormányt szeretne felállítani, de hogy a politikai realitás végül mit tesz lehetővé, s ez milyen folyamatokat erősít fel, erre majd későbbiekben kapunk választ. Jegyzetek 1 As'ad Ghanem, a Haifai Egyetemnek az izraeli arab kisebbség helyzetével foglalkozó ismert kutatója arra hívja fel a figyelmet, hogy noha a zsidó és az arab etnikum közt jelenleg hivatalosan jogegyenlőség áll fenn, ennek gyakorlati megvalósulása során a társadalmi élet számos területén nagyfokú egyen2002. tavasz 27
