Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Grúber Károly: Globalizáció, nemzetállam, régió: többszintű kormányzás Európában - mítosz vagy valóság?
Globalizáció, nemzetállam, régió: többszintű kormányzás Európában Az európai döntéshozatalban betöltött igen korlátozott szerepe ellenére a Régiók Bizottsága több jogilag nem kötelező érvényű nyilatkozatot tett az EU jövője körüli vitával kapcsolatban. Ezek a dokumentumok megpróbálják megfogalmazni, hogy milyen legyen a kibővült Európa kormányzati rendszere. A dokumentumok főbb állításai a következők: • Két RB-tag legyen automatikus tagja az EU-konventnek; • a szubszidiaritás elve alapján delegáljanak többletkompetenciákat az alkotmányos régióknak; • a jövő EU-alkotmányos dokumentuma ismerje el a régiót mint a kormányzati rendszer teljes tagját; • a régiók képviselői automatikusan vehessenek részt a tanács tagállami delegációiban; • az alkotmányos régiók fordulhassanak egyenesen az Európai Bírósághoz; • növelni kell az RB kompetenciáit a döntéshozatalban, és kapjon teljes jogú intézményi státust.7 Azt, hogy ezekből a követelésekből mi fog beépülni az EU alkotmányába az még a jövő kérdése, viszont az a tény, hogy az RB képviselői csak mint megfigyelők vesznek részt a konvent munkájában, nem sok jót ígér. Látva az RB intézményi és politikai súlytalanságát, a legnagyobb európai alkotmányos régiók együttműködési folyamatot kezdeményeztek az EU jövője vita kontextusában. E folyamat eredményeképpen Bajorország, Katalónia, Eszak-Rajna-Vesztfália, Salzburg, Skócia, Vallónia és Flandria politikai deklarációt fogadott el, kifejtve saját elképzeléseiket a kibővült Európa kormányzási rendszeréről. A folyamat következő lépéseként már sokkal bővebb körben folyt az egyeztetés, nem kevesebb, mint 52 alkotmányos régió elnöke írta alá a második politikai deklarációt. A dokumentum világosan megfogalmazza a régiók programját: „Az EU jövőjéről szóló vita és a következő kormányközi konferencia kontextusában az európai alkotmányos régiók elnökei felhívják a figyelmet arra, hogy a regionális szintet jobban be kell vonni az európai döntéshozatalba. A régiók kompetenciái megnövelésének kérdése világosan része a nizzai csúcs után megfogalmazott tárgyalási tematikának, főleg a szubszidiaritás, a kompetenciakatalógus, az alapvető jogok chartája és az európai alkotmány kérdéseiben."8 Az európai régiók álláspontja világosan meg van fogalmazva a szövegben. Nem kétséges, hogy több kompetenciát kérnek az uniótól. Felmerül a kérdés: milyen fogadtatásra talált az igen erős regionális hozzájárulás a vitában? A nizzai és laekeni csúcs között rengeteg, sokszor igen ellentmondásos vélemény hangzott el az EU jövője vitában. A laekeni nyilatkozat volt az tulajdonképpen, amely létrehozta az EU-konventet, és szabályozta a vita intézményi és tartalmi kereteit. A dokumentum nemcsak megfogalmazza az európai kormányzás alapvető kérdéseit, hanem megpróbálja felépíteni azokat az intézményi kereteket is, amelyben megtalálhatóak a válaszok. Nem lehet kétségbe vonni az Európai Konvent történelmi jelentőségét. 2003. nyár 23
