Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Grúber Károly: Globalizáció, nemzetállam, régió: többszintű kormányzás Európában - mítosz vagy valóság?
Grúber Károly Az optimistább szemlélők szerint ez a kormányzási rendszer elvezethet az olyan politikai identitások létrejöttéhez, amelyek jobban megfelelnek a többszintű kormányzás modelljének. Ez az identitás a többszintű identitás lenne, amely hosszú távon felválthatná a kizárólagos jellegű, zárt nemzeti identitásokat. Persze felmerül a kérdés: hogy is néz ki valójában ez az igen szépen hangzó elméletrendszer? A szubszidiaritás elve szerint - amely az európai kormányzás egyik fő princípiuma a maastrichti szerződés óta - a politikai döntéseket akkor hozzák a legmegfelelőbb szinten, ha azok a legközelebb vannak az állampolgárokhoz. Vannak olyan szakpolitikák, mint például a védelempolitika és környezetvédelem, amelyeket jellegüknél fogva legkönnyebben a szupranacionális szinten lehet szabályozni, míg másokat, mint pl. a területfejlesztést vagy kis- és középvállatok fejlesztését, a regionális szinten. Ez persze - azt amint korábban is jeleztük - nem jelenti a nemzetállam végső erodálását. Egyrészt van egy sor szektor, mint például az oktatás vagy a szociális politika, amelyet leghatékonyabban a nemzetállam szintjén lehet szabályozni, és másrészt a globalizáció legtöbb problémáját a három szint közreműködése révén lehet valójában csak megoldani. Mindenki által ismert az a tény, hogy az unió kibővülésével 25 tagállam vesz majd részt a közös politikákban, és az EU minőségileg új korba lép, amelyet már nem lehet kizárólagosan a régi módszerekkel kormányozni. A nizzai és laekeni EU-csúcsok után nagyszabású vita indult az EU kormányzásának jövőjéről. Igen sok politikus, tudós, civil társadalmi szereplő vesz részt e vitában, amely intézményesült 2002 februárjától az Európai Konventben. A konvent munkájában részt vesznek a tagok és tagjelöltek kormányainak és törvényhozásainak képviselői és az európai intézmények (tanács, bizottság és parlament) képviselői. Szimbolikus jellegű a konvent, hiszen ez az első jelentős EU-intézmény, ahol együtt dolgoznak a jelenlegi és jövőbeli tagok képviselői. E tanulmány nem vállalkozhat arra, hogy áttekintést adjon a konvent munkájáról terjedelmi és tematikai keretek miatt, de megpróbálja áttekinteni azt a vitát a konventen belül, amely az alkotmányos régiók részvételéről szólt az európai döntéshozatalban. Ily módon fontos következtetéseket fogalmazhatunk meg arról, hogy vajon mítosz-e vagy valóság a többszintű kormányzás Európában. A jelenlegi EU intézményrendszerben a Régiók Bizottsága (RB) az egyetlen intézmény, amely az alkotmányos régiókat képviseli. Az RB konzultatív szerepe nagymértékben korlátozza a régiók lehetőségeit, hogy igazi hatást fejtsenek ki az igazi politikai döntésekre. Emellett a legnagyobb lakosságú és hatalmú alkotmányos régiók, mint például Bajorország, Flandria, Katalónia vagy Skócia mindig komoly fenntartásokat fogalmaztak meg az RB össztétele miatt. Neil MacCormick, a Skót Nemzeti Párt Európa Parlament-képviselőjének szavaival: „A Régiók Bizottsága lame az igazi megoldás? Egy olyan intézménynek, amely az alkotmányos régiók képviseletére hivatott, igenis lakosságarányos reprezentációt kellene biztosítania. £ vizsgán csúnyán elbukik az RB."6 22 Külügyi Szemle
