Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Grúber Károly: Globalizáció, nemzetállam, régió: többszintű kormányzás Európában - mítosz vagy valóság?
Globalizáció, nemzetállam, régió: többszintű kormányzás Európában ségében". A kommunizmus bukása után a világ még globálisabbá vált, így nem meglepő, hogy Nyugat-Európa állam nélküli nemzetei is felfedezték Közép-Európa nemzeti reneszánszát. Alex Salmond, a Skót Nemzeti Párt volt elnöke a következőképpen beszél a nemzeti kérdésről az új Európában: „Európa-szerte nemzetek követelik vissza önrendelkezésüket, azt a jogot, amely a nemzetközi jog alappillérének tekinthető. Közép-Európa új nemzetei, amelyek közül sok kisebb és szegényebb, mint Skócia, csatlakozni szeretne az Európai Unióhoz."4 Európában az integráció projektje - amely a felvilágosodás gyermeke - nemzetek feletti intézményrendszer kialakításával próbálja megőrizni a hosszú távú stabilitást és békét Európában, a bővítési folyamatban összetalálkozott a posztkommunista világ szürke hagyományával. Az integráció, amely az 1980-as évek második felében egy igazi demokratikus alternatívát kínált, ma a bővítés és mélyítés közötti csapdában vergődik. Ma még nincs világos, kiérlelt válasz arra, hogy a fenti dilemma milyen hatással lesz kontinensünk békéjére és stabilitására. A posztjugoszláv válság félrekezelése - amely főleg azon alapult, hogy az unió nem értette a régió eltérő nemzet- és politikafelfogását - megingatta sokak hitét abban, hogy van-e páneurópai demokratikus megoldás korunk problémáira. 1989-1990 történelmi esélye arra, hogy egyesítsük Európát, elszalasztódott, ahhoz hogy tudjunk reménykedni, szükség van egy dinamikusabb és főleg nagystílűbb politikai vízióra. Koppenhága után - amely ugyan igen szűkös anyagi segítséget ajánlott fel az új tagoknak - remény van arra, hogy a most folyó Európai Konvent és az azt követő IGC olyan európai alkotmányt alkot, amelyben nem sérülnek az egyenlőség és a diszkriminációmentesség elvei. A vegytisztán intézményi logikát ki kellene egészíteni olyan elemekkel, amelyek érzékenyebbek a kulturális és nemzeti másságra. Richard Kearney szavaival: „Ez egy olyan Európát jelentene, ahol a kulturális sokszínűség és a gazdasági kohézió kifejlődhetne. Európa számára az a legnagyobb kihívás, hogy a globális és lokális kettős kötődésre megfelelő válaszokat adjon. Ez a nemzeti szuverenitás ósdi definíciójának újrafogalmazását jelenti. A fő kérdés az, hogy az új Európa képes lesz-e egyszerre hűséges lenni a régió, nemzet, föderáció szentháromságához."5 Többszintű kormányzás Európában: mítosz vagy valóság? A többszintű kormányzás léte, sőt dominanciája Európában a legtöbb elemző számára közhelynek számít. A legtöbben azt tartják, hogy az EU kormányzási modellje olyan rendszer, ahol az alapjában különböző kormányzati egységek, mint az alkotmányos régiók, a nemzetállamok és a nemzetek feletti intézmények együttesen irányítják az uniót. Ez a kormányzási forma egy nem hierarchikus és policentrikus egységet alkot. 2003. nyár 21
