Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Claus Juul Nielsen: Együtt az egységes Európában
Claus fiiul Nielsen nem az Egyesült Államok érdeke is, hogy Európa biztosabban álljon a saját lábán, nagyobb nemzetközi szerepet vállaljon, és megoldja saját problémáit. Magyarország NATO-tagságának kezdete óta fenntartott politikájából ítélve úgy gondolom, hogy az említett szempontok közül sokban közös álláspontot fogunk képviselni, amikor majd döntésre kerül a sor a közös kül- és biztonságpolitika megerősítését illetően. A közös mezőgazdasági politika időközi áttekintése A mezőgazdasági politikát a múlt század ötvenes éveiben alakították ki, és az a két világháború tapasztalataira épült. A vezérelv az volt, hogy az elkövetkezendő konfliktusok és háborúk idején biztosítani tudják az élelmiszer-ellátást. Ez a politika a termék- felesleg létrehozását segítette azzal, hogy a termelőket a termelés méreteivel arányosan szubvencionálta. 1989 után - vagy már azelőtt is - nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy elavult politika, és egy új, teljesen más elveken nyugvó politika kidolgozása vált szükségessé, amelynek célja a fenntartható és környezetbarát termelés, a mezőgazdasági vidékek fejlesztése és modernizációja, a minimálbér biztosítása a mezőgazdasági vidékeken, amely nem függ a termelés méreteitől, valamint a fejlődő országok irányában vállalt uniós kötelezettségeknek a tiszteletben tartása. A jelenlegi, termelésen alapuló politika előírja, hogy a mezőgazdaságra költött évi 40 milliárd euró 80%-át a nagytermelők kapják, főleg azok, akik gabonát és olajos magvakat termelnek. Ez az uniós fogyasztóknak 20%-kal magasabb árat jelent, nem beszélve a tekintélyes környezetvédelmi kiadásokról. A többi ipari országot is beleszámítva ez azt jelenti, hogy összesen 350 milliárd US dollárt fordítanak mezőgazdasági szubvenciókra, és csupán 50 milliárd dollárt fejlesztésre. Országom ezért támogatja e politikának az Európai Bizottság által kezdeményezett felülvizsgálatát, annak ellenére is, hogy ez a politika magában foglalja a dán termelők támogatásának megnyirbálását, mivel ők ma az EU-n belül a leghatékonyabbak közé tartoznak. Még nem tudom, hogy Magyarország hogyan viszonyul majd ezekhez a reformokhoz, amikor taggá válik, ám úgy tudom, vannak olyan elemek a javaslatban, amelyek kedveznek a magyar mezőgazdaságnak, mint például a vidékfejlesztésre fordított támogatás, valamint a gazdálkodók jövedelmének szinten tartása, amely nem függ a termelés mértékétől, hanem a gazdálkodóknak a mezőgazdaságban való megtartására irányul. Ugyanakkor, Magyarországon a termelés már eléggé környezetbarát, ezért az ország valószínűleg érdekelt lesz egy olyan politikában, amely a versenytársakat is ugyanilyen termelésre kényszeríti. Ezért talán lehetségessé válhat - legalábbis egy bizonyos mértékű - eszmecsere köztünk ezekről a reformokról. 8 Külügyi Szemle
