Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Claus Juul Nielsen: Együtt az egységes Európában
Együtt az egységes Európában Az EU költségvetésének megújítása A költségvetési reform természetesen szorosan összefügg majd a mezőgazdasági politika reformjával, mivel ez utóbbi az EU közös költségvetésének több mint 50%-át teszi ki. A költségvetés maradék része a regionális alapba, valamint a társadalmi kohéziós alapba áramlik, és kevés pénz marad az új politikák fejlesztésére, mint például a környezetvédelem, kutatás, új technológiák, energia stb. A reform megvalósítása annál is inkább bonyolult, mivel a tagállamok hagyományosan leginkább a költségvetésben elfoglalt nettó pozíciójukra koncentrálnak, annak ellenére, hogy a tagságukból származó előnyök csupán erősen korlátozott mértékben tükröződnek a költségvetésben; ezenkívül ez a költségvetés általában nagyon csekély, összehasonlítva az Egyesült Államok vagy akár Németország szövetségi költségvetésével - megközelítőleg Hollandia költségvetésével azonos, vagyis mintegy 1,2%-át teszi ki a jelenlegi EU-tagállamok összesített bruttó nemzeti termékének. Mindez azt jelenti, hogy a költségvetés nem gyakorol hatást az integrációra. Ezt a magatartást tükrözte Franciaországnak és Németországnak a dán elnökség idején kötött megállapodása, amelynek értelmében 2013 előtt nem lehet a jelenlegi szint alá csökkenteni a mezőgazdasági kiadásokat. Ezenfelül a bővítés további pénzügyi kiadásokat tesz szükségessé 2006 után, amikor a koppenhágai tárgyalásokhoz pénzügyi alapot szolgáltató berlini keret kimerül. Mind a régi, mind az új tagok ellentmondásos helyzete - amelyet az a tény is bonyolít, hogy az EU további fejlesztéséhez kiegészítő pénzalapokra van szükség - rendkívül feszültté és nehézzé teszi majd az soron következő tárgyalásokat. Ahhoz, hogy eredményt lehessen elérni, szükség lesz a nettó pozíciók újraelosztására, valamint a tagállamok magasabb pénzügyi hozzájárulására, amely növeli az EU saját bevételeit. Ez nehezen megoldható feladat, főleg az új tagok számára. Egyfelől, Dánia korlátozott nettó befizető, Magyarország pedig korlátozott nettó részesedő ország, és úgy gondolom, hogy mindkét ország meg akarja őrizni ezt a pozícióját, amely szintén a közös álláspont kialakításához nyújt számunkra alapot. Másfelől, a költségvetésből való részesedés nagyon különböző mértékű lesz Dánia és Magyarország esetében, mivel különböző politikákban veszünk részt, különböző mértékben, amely bizonyos fokig természetesen megnehezíti majd a közös álláspont kialakítását. A koppenhágai csúcstalálkozó jó példáját adta a költségvetésben elfoglalt nettó pozíciók és a közvetlen mezőgazdasági kifizetések körül folyó harcnak, és Önök is tudják, hogy a dán elnökségnek milyen nehéz volt megtalálnia a helyes kompromisszumot. 2003. nyár 9
