Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Claus Juul Nielsen: Együtt az egységes Európában
Együtt az egységes Európában • az EU költségvetésének és finanszírozási rendszerének felújítása; • a belső piac létrehozásának és az ún. lisszaboni folyamatnak a befejezése. A jövőbeli napirend egyéb lényeges pontokat is tartalmaz majd, mint például a közös menekültpolitikát, a terrorizmus elleni harcot, a határokon átlépő bűnözés és korrupció kérdését, a kibővített EU és annak szomszédai közötti kapcsolatokat stb., ám mindez túl messzire vinne bennünket jelenlegi központi témánktól, emellett pedig Dánia - a maastrichti szerződésről szóló szavazás miatt - jelenleg nem vesz részt az említett politikák mindegyikében. Most próbáljuk meg kissé részletesebben áttekinteni az említett öt napirendi pontot azért, hogy meghatározhassuk a Dánia és Magyarország között lehetséges jövőbeli együttműködés közös talaját. Az Európa jövőjével foglalkozó konvenció A leendő tagállamok már teljes jogú tagjai a konvenciónak. A konvenció munkája a vártnál gyorsabb ütemben haladt a dán elnökség idején, és most úgy tűnik, hogy a konvenció az idei év júniusának végén képes lesz egy átfogó és részletes javaslatot benyújtani a meglévő uniós szerződések módosítását illetően. A javaslatot ekkor egy kormányközi konferencián tárgyalják meg, amelyen részt vesz a jelenlegi 15 tagállam, valamint - a koppenhágai zárónyilatkozat értelmében - a leendő új tagállamok is. A konvenció eddigi tanácskozásain mind a tagállamok mind a képviselők állásfoglalásaiban tükröződtek bizonyos hagyományos történelmi törésvonalak. Ezek a nézetkülönbségek megnyilvánulnak először is azok között a tagállamok között, amelyek kormányközi szemszögből tekintenek az európai integráció kiszélesítésére, valamint azok között, amelyek inkább föderális álláspontot képviselnek. Másodszor, megnyilvánulnak a kis és a nagy tagállamok között, bár még nincs pontosan megállapítva, hogy melyek a kis és a nagy tagállamok. Harmadszor, megnyilvánulnak azok között, akik növelni akarják az Európai Parlament hatalmát, valamint azok között, akik fenn akarják tartani a jelenlegi erőegyensúlyt a három intézmény, nevezetesen a Miniszterek Tanácsa, a bizottság és a parlament között. Ezek a nézetkülönbségek tükröződnek az EU reformjának egyes fő kérdéseiről szóló vitákban is. Erre a következő példákat említeném meg:- Az az elgondolás, mely szerint a Miniszterek Tanácsának elnökét kinevezés vagy választás útján jelölnék ki két és fél, ill. öt évre, a jelenlegi gyakorlat helyett, amelyben ezt a funkciót egy államfő vagy kormányfő tölti be, fél évre szóló mandátummal.- Az a javaslat, hogy a bizottság elnökét az Európai Parlament tagjai jelöljék ki.-Az a kezdeményezés, hogy a külpolitikai döntéseket többségi szavazás útján hozzák. 2003. nyár 5
