Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
Az arab országok a magyar k ü 1 kapcsol a tokba n (1947-1962) Stabilizálódó kapcsolatok A két állam egyesülését mindenekelőtt a lendületben lévő pánarabizmus ösztönözte, bár kezdetben Nasszer ezt nem tartotta meggyőző indoknak, habozott, gyorsnak tartotta az unió megvalósulását. Tulajdonképpen Szíria nyomására egyezett bele a két állam mielőbbi egyesülésébe. Miután 1957 tavaszán Husszein Jordániái uralkodó a beduin légiót felhasználva kiszorította a hatalomból a radikális pánarab nacionalistákat, Szíriára egyre nagyobb nyomás nehezedett. Az országot, amelyet puccskísérletekkel terhelt rendkívül feszült politikai légkör jellemzett, Törökország és Izrael is fenyegette. Ezért októberben egyiptomi csapatok érkeztek Latakijába, 17-én pedig a szovjet kormány is nyilatkozatot adott ki, amelyben egy esetleges katonai agresszió esetén határozott támogatásáról biztosította Damaszkuszi. Ez a helyzet kétségtelenül erősítette az unió híveinek a táborát. Az egyesülést főként az egyre erősödő Baath Párt akarta. A kommunisták viszont elhamarkodottnak tartották, mert féltették a társadalmi és politikai rendszer egyiptominál demokratikusabb és liberálisabb elemeit (többpártrendszer, szabadkereskedelem). Az egyiptomi burzsoázia pedig, a mely a külföldi vállalatoknak az 1956-os szuezi agressziót követő kisajátításából jelentős hasznot húzva megerősödött, előnyöket remélt - s joggal - a gazdaságilag gyengébb Szíriával való egyesülésből. Az 1958. február 1-jén proklamált, 23-án pedig referendumon megerősített Egyesült Arab Köztársaságot a szocialista országok elismerték. A kairói követség és a damaszkuszi főkonzulátus jelentései azonban már a megalakulás pillanatában jelezték azokat a nehézségeket, amelyek két és fél évvel később, 1961. szeptember 28-án az Egyesült Arab Köztársaság felbomlásához vezettek. A jelentések a következő feszültségforrásokat jelölték meg: a déli tartománynak nevezett Szíriában többpártrendszer van, magasabb az életszínvonal, liberálisabb a gazdaságpolitika, semmilyen kereskedelmi és pénzügyi korlátozás nincs, a szíriai kereskedő burzsoázia kiszorul az európai piacról, ahová a nyitott Libanonon keresztül kapcsolódik. S főként attól tartanak - s félelmük igazolódik is -, hogy a közhivatalokban, az államapparátusban és a hadseregben a helyek nagyobb részét s elsősorban a legfontosabbakat egyiptomiak foglalják el.-"’7 Kezdetben a magyar közvélemény ezekről a problémákról nem tudott, a politikai vezetés pedig igyekezett kerülni a vitát. 1958. április 24-én Nasszer és népes delegációja Moszkvába utazva Budapesten néhány órára megállt, és megbeszéléseket folytatott. A Münnich Ferenc miniszterelnök vezette tárgyaló delegáció tagja volt a külügy-, a ha- dügy-, a külkereskedelmi és a művelődési miniszter. Nasszer a sajtóértekezleten Magyarországot baráti országnak nevezte, a moszkvain pedig kijelentette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság viszonyában felhő sincs a láthatáron.58 A moszkvai tárgyalások valóban azt tanúsították, hogy a két ország közötti kapcsolatok igen jók. A szovjetek azonban egyelőre úgy látták, hogy lökhajtásos vadászgépek 2003. tavasz 129
