Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
J. Nagy László és közép-hatósugarú rakéták helyett, amelyeket Nasszer kért, „inkább olyan kül- és belpolitikára van szükség, amely nem ad lehetőséget az imperialistáknak arra, hogy az Egyesült Arab Köztársaságot bevonják [valamilyen] konfliktusba". A szovjetek azt is hangsúlyozták, hogy tekintettel a rendkívül bonyolult közel-keleti helyzetre „Nasszer részéről nagy éberség, hidegvér és türelem alkalmazására van szükség a konfliktusok elkerülése érdekében".09 A tárgyaláson szóba került az egyiptomi belpolitika is, de Nasszer antikommunista kampányát csak igen burkolt formában bírálták. A szovjetek a tömegszervezeteknek, a pártok betiltásának (itt elsősorban a kommunista pártra gondoltak) a negatív következményeit hangsúlyozták, amikor „értésére igyekeztek adni Nasszernek belpolitikája gyenge pontjait, s érzékeltetni igyekeztek vele, hogy vezetése tömegbázis nélkül nem lehet szolid és tartós".60 Az év folyamán a kommunisták üldözése egyre erőteljesebbé vált, amit a Szíriái Kommunista Pártnak az unióval történő szembenállása, illetve az Iraki Kommunista Párt által támogatott Kasszem tábornoknak, az iraki forradalom vezetőjének az arab egységgel kapcsolatos politikája váltott ki. A Szíriái Kommunista Párt 1958. januári állásfoglalásában nem az arab egység eszméjét utasította el, hanem az egyesülés formáját, a hirtelen, a sajátosságokat figyelmen kívül hagyó döntést bírálta, továbbá azt is, hogy a szíriai politikai hagyományokkal ellentétben egypártrendszert akarnak bevezetni: „hívei vagyunk az arab egységnek, de sohasem fogunk megszavazni antidemokratikus elveket, s természetesen sohasem vállalkozunk pártunk felszámolására" - foglalta össze a párt véleményét Kha- led Bagdas főtitkár, volt parlamenti képviselő.61 Amikor a pártokat az Egyesült Arab Köztársaságban elnöki rendelettel betiltották, a Szíriai Kommunista Párt illegalitásba vonult. 1958. július 14-én az iraki hadsereg egyes alakulatai Kasszem tábornok vezetésével - a felfegyverzett baloldali politikai erők által támogatva - megdöntötték a monarchiát. A hatalomátvétel megszervezésében komoly szerepet játszott az Iraki Kommunista Párt, amelynek vezetősége 1956 végén, az Egyiptom elleni agresszió után, egyetértésben Kasszemmel és néhány magas rangú katonatiszttel - köztük Aref tábornokkal - határozta el a monarchista hatalom fegyveres megdöntését. A hatalomátvétel időpontjáról július 11-én született döntés, amikor a Kasszem és Aref vezette egységek parancsot kaptak, hogy Libanonba vonuljanak.62 A Forradalmi Tanács a hatalomátvételt követő napokban gyökeres, a térség geopolitikai átrendeződését eredményező intézkedéseket hozott. Bejelentette az ország kilépését a bagdadi paktumból, biztosította a demokratikus szabadságjogokat, a kurdok nemzeti jogainak elismerését is, diplomáciai kapcsolatot létesített a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Olajpolitikáját az óvatosság és a körültekintés jellemezte, az Iraq Petroleum Companyt nem államosította.63 730 Külügyi Szemle
