Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
/. Nagy László let szerint ők tulajdonképpen alkalmatlanok saját ügyeik intézésére. Az Egyesült Államok lépése túlideologizáltnak tűnt (szovjet- és kommunistaellenesség), amit a Szovjetunió presztízsének robbanásszerű megnövekedése váltott ki. Az a félelem tükröződött ebben, hogy a térségben uralkodóvá vált nacionalizmus esetleg kommunista politikai rendszerek kialakulásához vezet. Rövid idő elteltével azonban Washington rájött, hogy a nacionalizmus ellenében nem tud teret nyerni a térségben. Dulles, a doktrína szülőatyja, az új helyzetben is a korábbi hidegháborús időszaknak megfelelően cselekedett: a Truman-doktrína is hatalmi űrt töltött be, s eredményes volt. Okulva az Eisenhower-doktrína negatív fogadtatásából, az Egyesült Államok az arab nacionalizmussal való együttműködést választotta, s nem az arab országok helyett való politizálást. Erről egyértelműen az 1958. júliusi libanoni beavatkozás győzte meg.54 A Szovjetunió viszont éppen ekkor került összeütközésbe az arab nacionalizmussal, amelyről Moszkva is egyre inkább úgy vélekedett, hogy szocializmussá alakulhat át. Míg 1955-56-ban pragmatikusan viselkedett, addig ekkorra már egyre ideologikusabban. A magyar-egyiptomi viszony 1957-ben, a legszorosabb politikai együttműködés idején sem volt felhőtlen Izrael miatt. Kalló Iván követ 1957. március 20-án Jeruzsálemben adta át a megbízólevelét, s emiatt az Arab Liga április 17-én jegyzékben tiltakozott a kairói magyar követségnél. Azt vetette Budapest szemére, hogy megszegte a város nemzetközi státusáról hozott ENSZ-határozatot, valamint azt, hogy a követ kifejezte elismerését azért az erőfeszítésért, amelyet az izraeliek országuk felvirágoztatásáért tettek. A magyar követség a Budapestről kapott direktívának megfelelően azt válaszolta, hogy nem egyedül cselekedett így, hiszen mások is átadták ott megbízólevelüket, a követség pedig nem Jeruzsálemben, hanem Tel-Avivban van. Lépésük egyáltalán nem jelenti azt, hogy a magyar kormány támogatja a cionista törekvéseket. 3 Valószínűsíthető azonban, hogy az Arab Liga tiltakozása közrejátszott abban, hogy a magyar kormány a budapesti izraeli követ elégedettségét kiváltó kivándorlást, amely zavartalanul folyt, májusban leállította. A magyar hatóságok valutacsempészéssel vádolták meg a kivándorlókat, és az izraeli követség kereskedelmi attaséját ki is utasították. Valószínű retorzióként viszont az izraeliek az ott tartózkodó Greguss Zoltán színművészt rövid időre letartóztatták. A Külügyminisztérium egyértelművé tette, hogy az arab kapcsolatoknak tulajdonít prioritást: „kapcsolataink alakításában nagy figyelemmel kell lennünk az arab országokban meglévő érdekeinkre és arra, hogy kapcsolatainkban megtartsuk a kellő arányokat, elsődleges legyen az arab országokkal való kapcsolataink javítása és szélesítése, és azok alakulásának megfelelően alakítsuk kapcsolatainkat Izraellel."56 Egyiptom később is többször tiltakozott a kivándorlások miatt, főként olyankor, amikor feszült volt a viszony Moszkva és Kairó között. így történt ez 1958-ban az egyiptomi-szíriai unió, az Egyesült Arab Köztársaság megalakulása után is. 128 Külügyi Szemle
