Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-7962) tózkodott. Cserébe Egyiptom elfogadta, hogy bizonyos számú „technikai személyzet" maradhat ott, illetve a brit katonai erők visszatérhetnek abban az esetben, ha az Arab Liga védelmi paktumához tartozó valamely államot vagy Törökországot támadás éri. Ezzel - indirekt módon - lényegében Egyiptom a NATO-hoz kötődött. S ez azt is jelenti, amint azt Nasszer a szerződést magyarázó beszédében megerősíti, hogy országát a nyugati tömbben képzeli el, mivel Törökországot egy világháború esetén a Szovjetunió fogja megtámadni a moszuli és az abadani olajmezők elérése céljából.22 A szocialista országok a Nasszer-Nagib vetélkedés mögött nem a nagyhatalmak rivalizálását, s nem személyi ellentéteket láttak, hanem - a valóságnak megfelelően - „az alkotmányos élet és a katonai diktatúra hívei közötti harcot".23 A jelentések egyébként nem túl sokat foglalkoznak a belpolitikával, csak annak függvényében, hogy mi a szerepe, helye az országnak és a térségnek a nemzetközi politikában. A magyar-egyiptomi kapcsolatokban 1955-ig sem bővülésről, sem elmélyülésről nem beszélhetünk. Ekkor azonban jelentősen megváltozott a helyzet, egyre határozottabb közeledés történik Egyiptom és a szocialista országok, köztük Magyarország között. Már az év elején egyértelmű igény mutatkozott Kairó részéről a kapcsolatok bővítésére. Ez a tendencia egybeesik nemcsak a szocialista országok külpolitikájában, hanem az egész nemzetközi politikai kapcsolatokban elkezdődő változásokkal is. 1955. február 24-én Törökország és Irak aláírta a bagdadi szerződést, amelyhez csatlakozott Nagy-Britannia, Irán és Pakisztán. Egyiptom ezt nem nézte jó szemmel, mivel a szerződéssel Irak lényegében az arab egység kialakulását gátolta meg. Április 16-án Moszkva is nyugtalanságát fejezte ki, mivel a katonai blokk létrehozása és katonai bázisok telepítése határai közelében közvetlenül érintette biztonságát.24 Ez volt az első alkalom a második világháború után, amikor a Szovjetunió állást foglalt a Mediterrá- neumban zajló eseményekkel kapcsolatban, s ez egyértelműen jelzi a szovjet külpolitika fordulatát. Áprilisban a fontos külpolitikai változások jeleként új, a kétpólusú világot elutasító tömörülés, az el nem kötelezettek mozgalma született meg Bandungban. Nasszer itt vált nemzetközi jelentőségű személyiséggé. Bandungban dőlt el a Csou En-laj-Nasszer találkozón, hogy Egyiptom és a Kínai Népköztársaság szorosabbra fűzi kapcsolatait, és minden valószínűség szerint az is, hogy Kairó a szocialista országoktól vásárol fegyvereket. A már említett Gamal Szalem ezredes 1952 nyarán Budapesten járt, ahol találkozott a kínai követség kereskedelmi tanácsosával. Az említett októberi kairói magánjellegű megbeszélésen pedig azt kérte, hogy Magyarország közvetítsen a Kínai Népköztársaság felé, mivel Kairó formailag még Tajvant ismeri el, de ezen mindenképpen változtatni akarnak.25 1954-ben a kairói lapok arról írtak, hogy a Kínai Népköztársaság elismerése erősítené Egyiptom függetlenségét Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal szemben. 2003. tavasz 119
