Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)

2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)

/. Nagy László Ugyanezen év nyarán Ali Sabri ezredes, a miniszterelnöki kabinet vezetője újra közve­títésre kéri Magyarországot, majd ezt megismétli az 1955. január 10-i megbeszélésen. Az átadandó egyiptomi üzenetnek „a lényege, hogy [Kairó] a dzsakartai [ti. -bandun- gi - J. N. L.j konferenciát kívánja a Népi Kína és Egyiptom közötti első hivatalos érint­kezésfelvétel színhelyéül megtenni."26 A bandungi találkozó egyik eredményeként Egyiptom 1955 szeptemberében konzu­látust nyitott Pekingben. A Kínai Népköztársaság felé történő nyitás olyan politikai gesz­tus volt, amely azt bizonyította, hogy Kairó a szocialista országokkal történő kapcsolat- építés területén átlépte a Rubicont, s ez a fegyverüzlet létrejöttét is meggyorsította. Egyiptom fegyverek iránti érdeklődése a szocialista országokban nem új keletű, nem Bandungban felvetett javaslat. Elég korán tett puhatolódzó lépéseket Magyar- ország irányában is. A Skoda gyár 1947 őszén tartott fegyverbemutatót az egyiptomi vezérkar előtt. Ami­kor ezt követően a magyar követ látogatást tett Ahmed Kashb külügyminiszternél (1948. január 10.), az megkérdezte, hogy „tudnánk-e esetleg az egyiptomi hadsereg fel­szereléséhez szükséges cikkeket szállítani". Cholnoky a kérés továbbítását ígérte és megjegyezte, hogy „inkább felszerelési (ruha stb.) és műszaki jellegűeket tudnánk szál­lítani."27 1951. november 27-én Amransy egyiptomi ügyvivő felkereste Béréi Andort, a külügyminiszter első helyettesét, az MDP Központi Bizottságának a titkárát, és kifejez­te országa azon óhaját, hogy szeretnék bővíteni a kereskedelmi és a gazdasági kapcso­latokat a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Továbbá azt is közölte, hogy szeret­nének fegyvereket vásárolni Magyarországon. Béréi a korábbi kérésekre is utalt, ami­kor azt felelte, hogy „az eddigi egyiptomi kívánságokat nem tudtuk teljesíteni, mert olyan fegyvereket [ti. nehézfegyvereket - J. N. L] nem gyártunk". Az ügyvivő erre úgy reagált, hogy Egyiptomot bármilyen fegyver érdekli. A megbeszélés azzal zárult, hogy Béréi ígéretet tett a kérdés megvizsgálására.28 1955. február 9-én Anad El Kouni, a külügyminisztérium politikai főosztályának igazgatója a magyar követtel folytatott megbeszélésen „megkérdezte, miszerint a mi gazdasági együttműködési óhajunk kiterjed-e Egyiptommal való fegyverszállítások el­vállalására is". A követ kitérő válaszában megjegyezte, hogy „a fegyverek iránti tapo­gatózás Egyiptom részéről már előfordult mifelénk az utóbbi évek folyamán, és még­hozzá mindig olyankor, amikor Egyiptom viszonylagosan elszigetelődött a Nyugattól, illetve szembeszállt annak nyomásával". Az igazgató érdeklődött aziránt is, hogy a többi szocialista ország hajlandó volna-e fegyvert szállítani. Két héttel később Favzi külügyminiszter, akivel „rendkívül barátságos légkörben folytatott megbeszélést, java­solta, hogy a rövidesen Egyiptomba látogató magyar gazdasági delegáció látogassa meg Roghab tábornokot, a hadi üzemek főfelügyelőjét".29 A fegyvervásárlást mindannyiszor Egyiptom kezdeményezte, s ebben folytonosság volt a monarchista és a nasszerista Egyiptom között. Kairó különösen az 1942. februá­720 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom