Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Csicsimnn László enemy".20 Sardar kifejti, hogy a terrorizmus a muszlim világ saját belső problémája, ugyanis az elmúlt években szinte kivétel nélkül muzulmánok követtek el véres merényleteket Kasmírban, Csecsenföldön és Kelet-Timorban. A legtöbb esetben a muzulmánok közül kerülnek ki az áldozatok is. Ennek ellenére - Sardar szerint - egyetlen iszlám ország sem vállalja a felelősséget, és nem néz szembe belső problémáival, hanem a Nyugatra ujjal mutogat. Sardar hitelesnek tűnő elemzéséből az olvasó levonhatja a következtetést: az iszlám szélsőségesek fanatikusok és terroristák, akik uralják az iszlám civilizációt. Sardar mondatai révén Huntingtonnak „az iszlám véres határaira" vonatkozó aforizmája cseng újra a fülünkben, aki szerint az iszlám országok maguk felelősek a terrorizmusért, mindenféle külső hatás figyelembevétele nélkül. A szerzőnek abban viszont igaza van, hogy az iszlám szélsőségesekkel szembeni egyetlen alternatíva a politikai liberalizáció és a civil társadalom kialakulásának támogatása. Az október 14-ei számban egy a Newsweekben olvasható cikkhez kísértetiesen hasonló címmel jelent meg egy írás: „The Roots of Islamic Anger" - Peter Beaumont tollából. Már maga a cím - amely Bemard Leuns tanulmányából származik - azt sejteti, hogy az iszlámról szóló diskurzus, amely az orientalizmus intézményesülésével vette kezdetét nemhogy csak fennmaradt, de erősebb, mint valaha. Edward Said fentiekben elemzett könyvének téziseit a szeptember 11-éről szóló tudósítások alátámasztják. Érdekesség, hogy a magyar hetilapokban az iszlám versus Nyugat diskurzus október végétől marginális szerepet játszik, amely azt a tézist igazolja, ami szerint a válságot követő egy hónapban a tudósítások intenzitása megnő, majd ezt követően hirtelen visszaesik. Ezzel szemben mind a Newsiveekben, mind az Observerben hetekkel, sőt hónapokkal később is elemzésre kerül az iszlám és a Nyugat viszonya, a terrorizmusellenes koalíció további sorsa, az iszlám fundamentalizmus kérdésköre. Nyilvánvalóan ez összefüggésben áll az amerikai külpolitika azon szándékával, hogy más, elsősorban muzulmán országokra is kiterjessze a jelenlegi koalíciót. El kell ismerni viszont azt, hogy mind a négy vizsgált hetilapban megjelent egy külön melléklet az iszlám vallás autentikus bemutatásáról. A HVG 2002. január 12-ei számának melléklet rovata több mint tíz oldalon át tárgyalja az iszlám vallás sajátosságait.21 Az iszlámról szóló mellékletben az iszlám civilizáció történelméről, az egyes iszlám irányzatokról és az iszlám és a Nyugat közötti párbeszédről olvashatunk hozzászólásokat, elemzéseket, amelyek sztereotípiáktól mentesen tárják az olvasó elé a vallás sajátosságait. Gerlóczy Ferenc: Az iszlám és a Nyugat; Háborít és béke című cikke említést érdemel, ugyanis Bemard Le- wishoz hasonlóan - a neves orientalistára hivatkozva - a muzulmánok Amerika elleni dühéről és a dzsihád kérdéséről elmélkedik, feltéve a kérdést: „...mi okozza a mnszlimok engesztelhetetlen haragját a Nyugattal, különösen Amerikával szemben?" Olybá tűnik e kérdés, mintha a több mint egymilliárd muzulmán ismét egységes lenne, mintha ismét elfeledkeznénk arról, hogy például az Egyesült Államokban élő muzulmánok szolidaritásukról biztosították Bush elnököt, mintha kivétel nélkül mindenki a Nyugatra hara106 Külügyi Szemle