Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Vida István: Két fontos új dokumentum a Nagy Ferenc vezette magyar kormányküldöttség 1946. áprilisi moszkvai látogatásáról
Vida István Mindkét alábbi dokumentum megerősíti azt, ami eddig is tudott volt, magyar részről mind Molotovnál, mind Sztálinnál szóba hozták az Erdéllyel kapcsolatos területi követeléseket, mégpedig mindkét variációt, a bővebb, 22 ezer négyzetkilométeres és a szőkébb, a 11 800 négyzetkilométeres változatot. Molotov szándékosan nem reagált a magyar külügyminiszter által előterjesztett területi igényekre, sőt - a szovjet jegyzőkönyv szerint (l.sz. irat) - azt mondta Gyöngyösinek, hogy a fegyverszüneti egyezmény egész Erdélyt Romániának juttatta. Bár a kisgazdapárti politikus által a tárgyalásról készített feljegyzés6 ezt a megjegyzést nem tartalmazta, attól még elhangozhatott. A szovjet külügyminiszter nyilván érzékeltetni akarta, hogy Moszkva a román, illetve a magyar fegyverszüneti egyezmény Erdélyre vonatkozó részét miként értelmezi. Azzal, hogy rákérdezett, a magyar kormány tárgyalt-e a román kormánnyal, finoman figyelmeztette tárgyalópartnerét, hogy a magyar területi igények teljesítése a szomszédos ország vezetőitől is függ. Gyöngyösi természetesen észrevette, hogy tárgyalópartnere nem foglalt állást a magyar területi igényeket illetően. A már fentebb idézett feljegyzésében meg is jegyezte: „Molotov megköszönte tájékoztatásomat, és anélkül, hogy a szovjet álláspontról sikerült volna tájékoztatást szereznem, a beszélgetés véget ért.7 A tárgyalások Sztálin dolgozószobájában feszült légkörben kezdődtek. Amikorra a magyar békeszerződéssel kapcsolatos kérdések kerültek napirendre, a hangulat oldódott. Nagy Ferenc meglepő nyíltsággal megmondta, hogy „.. .a magyar kormány nézete szerint vissza kellene juttatni Magyarországnak Erdély területéből egy bizonyos részt, hogy a békeszerződés szerinti területi elrendezés megnyugtassa a magyar népet." A Molotovval folytatott rövid konzultáció, majd a Gyöngyösi által mutatott térkép tanulmányozása után a szovjet kormányfő elismerte, hogy a román fegyverszüneti egyezmény formulája, miszerint Erdély egésze vagy nagy része a béketárgyalásoktól függően Romániához kerül, „.. .kitétel lehetőséget nyújt Magyarországnak, hogy megkaphassa Erdély egy részét". Kijelentette, a „kérdést meg fogják vita hú", de arról nem szólt, hogy a szovjet kormánynak mi az álláspontja a magyar-román területi polémiában, azaz mely ország álláspontját támogatja. Molotovhoz hasoiúóan ő is figyelmeztette a magyar delegációt, hogy Románia nem fog hozzájárulni területek átadásához, s hozzáfűzte, egy ilyen lépés a román kormány bukásához és belpolitikai válsághoz, 1. Mihály király lemondásához vezetne. Gyöngyösi jogosan replikázott: a határrendezésről való lemondás a demokratikus magyar kormány számára is politikai veszélyeket rejt magában. Sztálin óvatosan arra is utalt, hogy területrendezés helyett lakosságcserével is meg lehetne oldani az Erdéllyel kapcsolatos magyar-román határvitát. Gyöngyösit a szovjet tárgyalási technika, az egyértelmű véleménynyilvánítás kerülése, türelmetlenné tette, s a szovjet jegyzőkönyv szerint - a megbeszélésről készült magyar feljegyzésben ez nem szerepel8 - megkísérelte határozott állásfoglalásra bírni a szovjet vezetőket. Feltette a kérdést: „...nem ellenkeznek-e a Szovjetunió érdekeivel az Erdély egy részének Magyarországnak történő visszaadására irányuló magyar javaslatok." Mielőtt Sztálin reagálhatott volna, a magyar küldöttség tagjai, Nagy Ferenc és Szakasits Árpád 150 Külügyi Szemle
