Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? tak.69 Nem túlzás, hogy az aktív tevékenységet kifejtő nem kormányzati szereplők sokkal nagyobb erőforrásokkal és lehetőségekkel rendelkeznek a diplomáciai folyamatok befolyásolására, mint némelyik kisebb állam.70 A nemzetközi tárgyalások összefüggésrendszerének radikális átalakulása, a társadalmak összekapcsolódása és az információs-kommunikációs forradalom következtében a multilaterális/polilaterális diplomáciát ma már egyre kevésbé tekinthetjük a hagyományos értelemben vett „művészet"-nek, amelyben a tárgyalási készség a legfontosabb tényező, és a „győzelem" elérése minden eszközt szentesít, hanem inkább egy menedzsment típusú folyamathoz hasonlíthatjuk, amelyben a résztvevők arra törekszenek, hogy kompromisszumok révén kölcsönösen előnyös megállapodásra jussanak egymással. A2. Folyamat A klasszikus európai diplomácia virágzásának korában, a XIX. század elején az uralkodó kommunikációs technológiák még nagy szabadságfokot adtak a nagyköveteknek a küldő állam képviseletét és a fogadó állammal folytatott diplomáciai tárgyalásokat illetően. Ugyanez a szabadságfok fette lehetővé azt is, hogy a külügyekkel hivatalosan foglalkozók „kapuőri" szerepet tölthettek be a külügyi érintkezésekben, az információk megszerzésében és a külpolitikai ügyek intézésében. Az információs-kommunikációs technológiák terén zajló innovációk azonban - amelyek a távíró71 feltalálásával és a transzatlanti kábelek lefektetésével kezdődtek az 1850-es években, lehetővé téve a tárgyalási utasításoknak és a diplomáciai jelentéseknek szinte valós idejű kommunikálását - egyre inkább „odaláncolták” a nagyköveteket a küldő ország fővárosához, és részben korlátozták a diplomatáknak a központtól való „függetlenségét" a fogadó államban. Csakhogy a távíró és különösen a tenger alatti kábelek költségesek, az információk titkosak voltak, ezért aztán az információs monopólium továbbra is zavartalanul megmaradt. A kényelmes, nagy távolságú légi közlekedés, az új információs-kommunikációs infrastruktúra fejlődése - az interkontinentális telefonvonalak, a világméretű valósidejű média72, a fax, az internet, a műholdak, a mobiltelefonok stb. az egyensúlyt az „egy-sok" (a rádió és televízió típusú) kommunikációtól a „sok-sok" típusú interaktív médiumok felé mozdította el - gyökeresen megváltoztatta a diplomaták szerepét és feladatait. A külügyminisztériumok, a diplomaták információs monopóliumában finom változások zajlottak le. A külképviseleteken számos más kormányzati intézmény képviselői is dolgoznak, akik közvetlen kommunikációt tartanak fenn küldő szervezeteikkel és rendszerint a fogadó országbeli partnereikkel is. Az üzleti érdekeltségek és az új média73 olyan hatékony információgyűjtő és -továbbító eszközökkel rendelkeznek, amelyek gyakran számos kormány lehetőségét is meghaladják. Minthogy a hatékony ellenőrzés lehetőségének csökkenésével a kormányok már nem képesek korlátozni 2002. tavasz 93