Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Nagy Péter vagy ellenőrizni a nemzetközi rendszer szereplői közötti információáramlásokat, kommunikációkat, tranzakciókat és más interakciókat, ezért ez utóbbiak információs szerepe jelentősen felértékelődött. Szerepük felértékelődése részben azzal is magyarázható, hogy számos országban rendkívül olcsó a hálózatok működtetése, illetve a hozzáférés ezekhez a rendszerekhez, valamint nem utolsósorban azzal is, hogy diplomáciai, politikai, gazdasági, társadalmi, biztonságpolitikai és más interakcióik megvalósításához mindinkább érdekeltek az új információs-kommunikációs infrastruktúra alkalmazásában.74 Az új korszakot az intenzívvé váló „hálózati összekapcsolódás" jellemzi, a világban a globális interdependencia és a globális összekapcsolódás egymást erősítő folyamatai zajlanak. A nemzetközi szereplők új generációja - a tömegkommunikációs média, az elektronikus kommunikációs szolgáltatók, az emberjogi szervezetek, a környezetvédők és az őshonos népek - mindinkább arra használják az IKT-t, hogy a saját tevékenységüket „globalizálják". Önmagukat globális szereplőként jelenítik meg, globális problémák megoldását tűzik napirendre, a hasonló gondolkodású partnereikkel kiépített kapcsolataik révén globális terjeszkedést folytatnak. Mindez a gazdasági, társadalmi, kulturális és más viszonyok egybefüggő hálózatainak ezreit eredményezi, melyek intézményesülésével az állami és a nem állami szereplők tömege válik érdekeltté ezen hálózatok intenzív növekedésében és fenntartásában, egyéb nemzeti és helyi érdekeiktől függetlenül. Egyes globális szereplők számára az új hálózatok kiépítése és védelme sokkal fontosabb, mint a nemzetközi hatalmi egyensúly létrehozása és fenntartása, hiszen a hálózatok maguk válnak a hatalom forrásává a résztvevők számára. Ezt támasztja alá Robert Metcalfe „törvénye" is, amely szerint egy hálózat „ereje" egyenesen arányos csomópontjainak a számával. A hatalmat nemcsak szárazföldi hadsereg biztosíthatja, hanem a földrajzüag elosztott szereplők tevékenységének koordinálási képessége is; a kis hálózatok növekedése exponenciális mértékben növeli azok hatékonyságát. A hálózatok elosztják a befolyást és a hatalmat, lehetővé téve a nagy érdekcsoportok számára, hogy szükség esetén azonnal létrejöjjenek, majd újjáalakuljanak. Rugalmasak és agilisak, képesek folyamatosan újraszervezni önmagukat a kihívások kezelése céljából. Hatásuk nemcsak a modem IKT, hanem az új szerveződések és eszmék terjedésében is megnyilvánul. Együttvéve ezek a technológiai, szervezeti és mentalitásbeli fejlemények azt tükrözik, hogy az információ mindinkább a rendszerszintű változás és transzformáció hajtóerejévé válik. A nemzetközi rendszer hálózódása - Kiss J. László kifejezésével élve - „internet- ionalization"-je tehát a legelőremutatóbb fejlemény marad az elkövetkező évtizedekben, ami legalább olyan jelentőséggel bír, mint a hatalmi egyensúly megteremtése és fenntartása.75 A hálózódás mellett a diplomácia folyamataiban a „digitális erő", a „lágy" hatalom hathatós tényezővé vált. Nye és Owens szerint „a »lágy hatalom« azt a képességet jelenti, 94 Külügyi Szemle
