Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
Kiss J. László Egy más nézőpontból E. Krippendorff a „Külpolitika-e a külpolitika?" címen még hatvanas évek elején megjelent tanulmányában a külpolitikát a „más eszközökkel folytatott belpolitikaként" tárgyalta, és nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a kül- és belpolitika általa tarthatatlannak nevezett megkülönböztetését megszüntesse. Azt ugyan Krippendorff sem tagadta, hogy a külpolitika olyan speciális eszközöket használ, mint diplomácia, propaganda, gazdaság, katonai tényezők, informális és titkosszolgálati tevékenység stb., mégis szerinte a mindenkori politikai vezetés kül- és belpolitikai tevékenysége a célkitűzések szempontjából lényegében azonos, mivel a „rendszerfenntartásról", még pontosabban „az azonosítható hatalmi pozícióknak, egy specifikus szervezeti formának fenntartásáról" van szó.12 Ennek megfelelően Krippendorf szerint a külpolitika elemzésének alapvetően nem kell különböznie a belpolitika vizsgálatától, s erre az a tény is rászolgál, hogy a nemzetközi elmélet is jórészt a belpolitika kategóriáit veszi alapul. A nemzetközi rendszer szerkezeti változásai és a külpolitika A hidegháború megszűnése átláthatóbbá tette, az információs forradalom pedig felgyorsította azokat változásokat, amelyek a nemzetközi rendszer strukturális átalakulását jelzik. 1989 után mind az állami, mind nem állami szereplők száma növekedett. Mindazonáltal az ezzel együtt járó hatalmi átcsoportosulás és a szereplők számának növekedése mindenképpen a társadalmak, a nem állami szereplők világában mutatja a nagyobb dinamizmust. Az ENSZ-et a dekolonizációs folyamat tette eurocentrikus intézményből egy valódi univerzális nemzetközi szervezetté, ám a tagállamok növekedése a kilencvenes években sem állt meg, azok száma immáron a 190 felé közelít. A Szovjetunió és Jugoszlávia összeomlását követően az EBESZ-nek 54 tagja lett, több, mint amennyi az ENSZ-nek volt megalakulásakor. A második világháború után mintegy 300 nemzetközi, illetve szupranacionális szervezet az államközi együttműködés nélkülözhetetlenné eszközévé vált. A transznacionális kapcsolatokban tevékenykedő nem kormányzati szervezetek (NGO-k) száma több tízezerre tehető, s számuk folyamatosan nő.13 Mintegy 40 ezer olyan vállalkozást tartanak számon, amelynek éves forgalma túlszárnyalja számos kis és közepes ország bruttó társadalmi termékét. A legnagyobb gazdasági egységek listáján mind több konszern s mind kevesebb állam található. A nemzetközi kereskedelem jelentős mértékben a közvetlen külföldi beruházásokból származik, a világkereskedelem mintegy harmada multinacionális vállalatokon belül bonyolódik, ami már nem tekinthető nemzetközinek.14 Számos multinacionális vállalat több külföldi képviseletet tart fenn, mint az NSZK vagy Nagy Britannia külügyminisztériumai. Külügyi Szemle
