Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Audrey Kurth Cronin: A szuverenitás átértékelése: a terrorizmus korának amerikai stratégiája
A szuverenitás átértékelése: a terrorizmus korának amerikai stratégiája vezetek könnyebben dehumanizálják potenciális áldozataikat, ami megkönnyíti számukra tetteik elkövetését. A szeptember 11-e előtti statisztikák - bár elég vegyes képet mutatnak - szintén azt vetítik előre, hogy a nemzetközi terrorizmus új, az eddiginél veszélyesebb szakaszába készül lépni. Igaz, hogy összességében csökkent a terrorista támadások száma: az 1990- es években nemzetközi szinten átlagosan 400 támadást követtek el, míg az 1980-as években ez a szám jóval meghaladta az 500-at. Jelentősen megnőtt viszont az amerikai célpontok és állampolgárok elleni támadások aránya: míg 1993-95-ben csupán 20% volt, 2000-ben már elérte az 50%-ot. Az is riasztó tény, hogy az egyes támadások által szedett áldozatok száma jelentős mértékben megnőtt. A terrorista hálózatok jellege egyre globálisabbá vált, a Közel-Keletről fokozatosan átterjedve Közép- és Dél-Azsiá- ba, a Balkánra, valamint a Kaukázuson túlra. A terroristák nagy előszeretettel folyamodnak a hadviselés zsargonjához; azzal, hogy hadat üzennek, legitimnek és igazoltnak tekintik akcióikat. így nem nehéz morális szempontból egyenértékűnek tekinteni azt, ha egy utasszállító repülőgépet nekiirányítanak egy felhőkarcolónak azzal, ha egy nemzeti hadsereg hadműveletet kezd Irak ellen. A terroristák a legitimitásra való törekvésüket az „igazságos háború" tradíciójának emlegetésével is erősíteni kívánják. A történelmi hagyományok szerint az ilyen háborút mindig az olyan „igazságos ügy" védelmére hivatkozva indították, mint egy igazságtalanul megtámadott nép megvédése, gonosztevők megbüntetése vagy az önvédelem. Anélkül azonban, hogy ezen feltételek teljesülését vizsgálnánk, meg kell jegyeznünk, hogy az erőszak felhasználásának fontos követelménye annak egy kompetens hatóság kezébe való helyezése. Ez kezdetben az egyházat, később az uralkodót, végül pedig az államot jelentette. Az erőszak használata feletti állami monopólium a modem állam- rendszer fontos normája, és a terrorista csoportok a katonai zsargon kisajátításával ezzel egyenértékű legitimitásra törekednek. Nemcsak a háborúhoz való jog (jus ad belliim) monopóliumához intéznek kihívást, hanem az erőszak használatának hagyományos korlátáihoz is (jus in hello). A keresztény háborús tradíciók szerint kímélni kell a civil lakosságot, és harc közben nem szabad szükségtelenül nagymértékű erőszakot alkalmazni. A terrorista akciók pedig tudatosan a civil tömegek ellen irányulnak a minél nagyobb félelem keltése céljából. így a jus in hello háttérbe szorul a jus ad bellum javára. A katonai erő alkalmazása a terrorizmus ellen egyre több problémát vet fel, a terroristamódszerek fejlődésének arányában. A terrorista csoportok egyre amorfabb jelleget öltenek, ezért nehéz megtalálni a katonailag megtámadható célpontokat. Az elkövetők gyakran csak egy terv végrehajtásának idejére verődnek össze, mint ahogy ez a Világkereskedelmi Központ elleni első támadás vagy az Oklahoma Cityben elkövetett merénylet idején történt. Az al-Káida tagjainak a legutóbbi merénylet utáni szétszóródása is bebizonyította, hogy mennyire nehéz azonosítani és lenyomozni a terroristavezéreket. Még ha azonban sikerül is katonai győzelmet aratni a terroristák felett, ügyük le2002. tél 205
