Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Levente: Heiner Timmermann (szerk.): Eine Verfassung für die Europäische Union
Heiner Timmermann (szerk.): Eine Verfassung für die Europaeisclie Union. Beitraege zu einer grundsaetzlichen und aktuellen Diskussion (Leske+Budrich, Opladen 2001, 410 o.) E gyidejűleg egy történeti és egy aktuálpolitikai oka is van, ha napjainkban kérdések fogalmazódnak meg az Európai Unió alkotmányának szükségességét illetően. A történeti okok visszatérően vetik fel az európai fejlődés államközi konfliktusokba és világháborúkba torkolló menetelésében a nemzetállami modell meghaladásának igényét, s valamiféle „Európai Egyesült Államok" létrehozását (Victor Hugo). A politikai indokot pedig az Európai Unió jövőképét felvázolni hivatott, 2002. február 28-tól működő konvent első ülése szolgáltatja. Az unió jelenlegi és leendő tagállamainak szakértői testületé ugyanis olyan kérdésekre szeretne válaszokat találni, amelyek mindegyike valamiképp kapcsolatban áll a fenti, történeti vízióval, s nem véletlen, hogy az angolszász sajtó a konvent megalakulását egyenesen az amerikai alkotmányt kidolgozó 1787-es, philadelphiai kongresszushoz hasonlította. Természetesen az még nem látható előre, hogy milyen javaslatokat fog a francia Giscard d'Estaing elnökletével tevékenykedő konvent 2003 közepéig megfogalmazni, de annyi biztonsággal állítható, hogy az európai integráció alapkérdéseire válaszokat kereső ötletek és koncepciók iránt ismét növekedni fog a kereslet. Ebből a szempontból tekinthető figyelemre méltónak az otzenhauseni Europaishe Akademie igazgatójának, Heiner Timmermannak a szerkesztésében megjelent, 27 szerző tanulmányát összefoglaló kötet. Az európai egységgondolat iránt elkötelezetten küzdő Timmermann által verbuvált szerzőgárda ugyanis ezúttal az európai alkotmány szükségességét járta körül öt különböző aspektusból. Az első aspektus elméleti-jogtörténeti vonatkozásokat érint. Az a kérdés ugyanis, hogy az EU-nak van-e alkotmánya, nem elsősorban formális jellegű. A hagyományos értelemben vett alkotmányok az államrendet szabályozzák. Meghatározzák a kormányzati formát, megnevezik a legfőbb államhatalmi szerveket, szólnak a hatalom- megosztásról és a kompetenciák elhatárolásáról, meghatározzák az állam és a polgárok viszonyát, garantálják a alapvető szabadságokat, valamint rendelkeznek arról, hogy az állam külső és belső biztonságát miként biztosítja. Mindezeket a tagállamok egyedileg és nem pedig uniós szinten szabályozzák, így érthető, hogy a szakértők a vitában két nagy csoportra oszlanak. Az egyik szerint nem beszélhetünk még létező EU- alkotmányról, míg a másik szerint az Európai Unió szerződései de facto lefedik az alkotmány bizonyos területeit. Horst Dippel például arra mutat rá, hogy a máig meghatározónak tekinthető alkotmányos alapelvek a forradalmak hevében születtek, s a forradalom útján létrejött új alkotmányok hivatása pedig éppen az, hogy az általuk megalapozott új renddel a forradalmat befejezzék. Másfelől, a politikai uralmat kizárólag az alkotmány legiti7 80 Külügyi Szemle
