Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Kissinger-életrajz, diplomácia és az amerikai külpolitika dés Tanács, a Békepartnerség (Partnership for Peace, PfP) létrehozatalát olyan tendenciaként értelmezi, ami a NATO-ból az ENSZ kicsinyített mását kívánja létrehozni. Mindez - mondja Kissinger - azzal fenyeget, hogy „a NATO multilaterális dolgok kusza halmaza lesz".148 Szerinte „kívánatos volna, hogy az amerikai vagy az atlanti befolyás hatósugarát kiterjesszük a világ más térségeire".149 De nem a NATO keretein belül. Kissinger úgy látja, hogy a NATO nem teljesen világos és egyértelmű prioritásai a közvetlen veszély megszűnésének köszönhetőek. Ennek tudható be az is, hogy manapság a tagállamokban a belpolitika elsőbbséget élvez a külpolitikával szemben. Kissinger csípősen megjegyzi, hogy a manapság hatalmon lévő európai balközép pártok a piac- gazdasági reformok révén lemondtak a baloldali hagyományos identitás egy részéről, és ezt az amerikai rakétavédelmi programmal szembeni tiltakozással kívánják szavazóik felé kompenzálni. „Újra előveszik az 1980-as érveket" - mondja - vagyis például azt az érvet, hogy az Egyesült Államok önző módon csupán magára gondol. Kissinger azt sugalmazza, hogy az európai hozzáállás az amerikai rakétavédelmi rendszerhez a mindenkori európai vezetők politikai beállítottságától függ; azaz a jobboldal támogatja, a baloldal ellenzi.150 Kötetének ezen fejezetében Kissinger inkább a jelenlegi politikai felállást és nemzetközi helyzetet elemzi, a jövőre nézve nem sok következtetést von le. A kötet jövővel foglalkozó részei nem szakadnak el a jelenlegi helyzettől, Kissinger feltételezi például, hogy a huszonegyedik század (a huszadikhoz hasonlóan) Amerika évszázada lesz. Abban viszont a baloldallal kapcsolatosan feltehetőleg igaza van, hogy az Európától való tradicionális brit húzódozásnak véget vető saint-malói nyilatkozat valószínűsíthetően nem született volna meg konzervatív brit kormányzat alatt. Kit singer véleménye szerint a NATO manapság az új orosz imperializmus ellen irányul. „Európa az USA nélkül csupán az Eurázsia-félsziget nyúlványa vagy foglya lenne, beleveszne saját konfliktusainak örvényébe, továbbá elsődleges célpontja lenne számos, a szomszédos térségen átsöprő radikális és forradalmi áramlatnak."151 Azért finomítja állítását: „az Egyesült Államok, legalábbis geopolitikai értelemben, Európa nélkül csupán egy Eurázsia partjainál fekvő szigetté válna."152 Kissinger szerint a demokráciákra ma a legnagyobb veszélyt a globális gazdasági válság jelenti, ezt követi a demográfiai robbanásból eredő migrációs veszély, majd az összeomlott Szovjetunió tagköztársaságainak rendezetlen halmazából eredő kihívás. Az ESDP-vel155 és az európai haderővel kapcsolatban Kissinger egy igen érzékeny pontra tapintott rá; ha Európát „idegesíti" az, hogy az Egyesült Államokkal szemben haditechnikai és egyéb hadászati szempontból le van maradva, akkor igazából érthetetlen az, hogy miért csökken, illetve miért nem növekszik az egyes európai országok költségvetésében a védelmi kiadás? „Ha a mostani költségvetések ugyanazon a szinten maradnak, netán csökkennek, akkor az európai haderő pénzügyi forrásainak szükségszerűen a NATO költségvetéséből kell kikerülnie. Ily módon ez a haderő csak akkor járul hozzá ténylegesen a szövetséges védelmi tevékenységhez, ha az európai vé2002. tél 161
