Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Kissinger-életrajz, diplomácia és az amerikai külpolitika van német gyökereihez és a német birodalmi gondolkodásmódhoz, amit gyakorlatilag egy az egyben kívánt alkalmazni az Egyesült Államok esetére. Egyik központi gondolata az volt, hogy egy nemzet befolyása azon múlik, hogy a világ hogyan és milyennek látja a hatalmát, és ami még fontosabb talán, arra való hajlandóságát, hogy ezt a hatalmat használja. Ezért Kissinger szerint az Egyesült Államoknak nem szabad lelkiismereti kérdésekkel foglalkoznia, mert akkor saját létérdekeit veszélyezteti.35 John F. Kennedy megválasztásakor Kissingerben feltámadt a remény, hogy esetleg valamilyen fontos pozíciót ajánlanak fel neki a kormányzatban, hiszen konzervatív beállítottsága ellenére a Demokrata Párt tagja volt, a Kennedy családdal is meglehetősen jó kapcsolatokat ápolt, és a Dwight David Eisenhowert bíráló cikkei és tanulmányai is ebbe az irányba mutattak. Végül csupán egy részidős tanácsadói állást kapott, ami egyrészt csalódást okozott Kissingernek másrészt viszont lehetővé tette, hogy megőrizze katedráját a Harvardon. Isaacson így ír erről: „1961-1969-ig a hatalom peremén maradt. [...] Ám a szíve Washingtonba húzta, miközben Kennedy, Johnson és Nelson Rockefeller tanácsadójaként a perifériára kényszerült."36 Kennedy, McGeorge Bundy, a Harvard dékánja szerint „zseniálisnak, de fárasztónak tartotta Kissingert, zavarta, hogy Kissinger minden témát egy hosszú távú stratégia részeként akar értelmezni."37 Isaacson ezeken az oldalakon kitér olyan estetekre is, amelyek során Kissinger baklövéseket követett el sajtótájékoztatók során, amelyek arra késztették az amerikai kormányt, hogy elhatárolódjon tőle.38 1962-ben egy Foreign Affairsbeli cikkében39 visszatért a korlátozott nukleáris háború gondolatához, amelyet taktikai (azaz rövid hatótávolságú) nukleáris fegyverekkel lehetne vívni szemben a hosszú hatótávolságú stratégiai fegyverekkel vívott totális háborúval. A vietnami kezdő lépésekkel kapcsolatban Kissinger Bundynak írt levele tanulsága szerint egyetértett.40 Kissinger 1965-ben járt először Vietnamban, amikor Henry Cabot Lodge nagykövet tanácsadónak hívta. Ekkor már a háború befejezésével kapcsolatosan voltak aggályai és a dél-vietnami kormányról sem volt túl jó véleménye. Az egyik akkoriban vele készült televíziós vita során az idealista retorikát alkalmazva azt mondta: „Azért vagyunk Vietnamban, mert meg akarjuk adni az ottani embereknek a jogot, hogy megválaszthassák saját kormányukat."41 Azt elfelejtette hozzátenni, hogy ha az a kormány ne adj' isten kommunista lenne, Amerika semmiképpen sem tűrné el. A Rand Corporation szakértőinek szóló, Santa Monicában tartott tájékoztatón Kissinger bírálta a Lyndon B. Johnson-kormányt, mert politikáját Nguyen Van Thieu kormányának túléléséhez köti - ezt a hibát azonban később maga is elkövette.421966-ban vett részt először a francia közvetítéssel folytatódó amerikai-észak vietnami titkos tárgyalásokon, amelyek azonban sikertelennek bizonyultak 43 1968-ban munkaadója, Nelson Rockefeller ringbe szállt az elnökjelöltségért. Május elsején mondott beszédében (amely megírásában Kissinger is közreműködött) azt mondta, hogy a vietnami háborúnak nincs katonai megoldása, a terület ellenőrzése nem lényeges tényező az Egye2002. tél 743
