Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Boros Ferenc: A magyar és a szlovák nemzetpolitikai stratégia ütközése és következményei (Rudolf Chmel írásai)
Gondolatok Rudolf Chmel írásai kapcsán Szlovákia önállóvá válásával a nemzetállami koncepció érvényre juttatási szándéka felerősödött. A szlovák bel- és külpolitika központi kérdése a magyarságpolitika lett. A szlovákiai magyarság követeléseit extrém magatartásnak tekintették s bennük az elszakadásra irányuló törekvést látták. (Ilyen körülmények között a kialakult helyzetre történő reakciónak is tekinthető a komáromi nyilatkozat 1993 végén és a komáromi dokumentumok 1994 elején, amelyek az önkormányzatiságra építették a politikai követeléseket.)8 Az 1994. év átmeneti időszaka után, a Moravcik-kormány idején (1994 tavaszától őszig) enyhülés következett be, (a magyar koalíció is támogatta a kormányt), jóllehet ez a rövid időszak sem nem jelenthetett radikális stratégiai változást a kisebbségi kérdés kormányzati megítélésében. V. Meciar ismételt, immár harmadik hatalomra kerülése (1994) további lényeges változást, súlyosbodást eredményezett a szlovákiai magyarság helyzetében. A magyar- országi választások után létrejött új kormány respektálva a nyugati elvárásokat, stratégiai megfontolásokból az alapszerződés aláírását szorgalmazta, miközben nyilván tudta, hogy a problémát ez az adott körülmények között nem oldja meg. Realizálódott az elvárás, amit Göncz Árpád nyilatkozatában még 1994-ben úgy fogalmazott meg, hogy amennyiben a nemzetiségi jogok érvényesítésének a feltétele a határok elismerésének negyedszeri deklarálása, akkor ezt meg kell tenni. Az alapszerződés aláírásával (1995. március 19.) az egyik fél feltétele (a határok sérthetetlenségének ismételt elismerése) azonnali hatállyal teljesült, míg a magyar fél elvárása, a nemzetiségi jogok érvényesítése csak papíron maradt, sőt a magyarság helyzete a gyakorlatban radikálisan romlott: jogfosztások és korlátozások sorozata következett ezután, ami felszított nacionalizmussal, sovinizmussal párosult. Egymást követték a nemzetiségi jogokat korlátozó intézkedések és romlott a társadalmi közeg, amelyben a kisebbség élt. A kormány programja, amely a Szlovák Nemzeti Párt nemzetiségi programját vette át a kisebbségi kérdésben, és a magyarlakta területek szlovák lakosságának kizárólagos érdekeit és védelmét helyezte előtérbe, rögzítette a kisebbségi jogok korlátozását, azon konstruált elv alapján, hogy a kisebbségi törekvések nem irányulhatnak Szlovákia integritása és területi sérthetetlensége ellen. A Matica 1992-ben elfogadott Nemzeti programjának novellizálása 1995 szeptemberében is kifejezetten erre irányította a figyelmet. Radikálisan csökkentette a kormány a nemzetiségi kultúrára szánt költségvetési támogatást, míg a Matica költségvetését folyamatosan emelte. Erőteljesen kezdte szorgalmazni az alternatív oktatás bevezetését. A létrejött Kisebbségi Tanács összetétele lehetetlenné tette a kisebbségi érdekvédelmet. 1995 októberében a parlament elfogadta a szlovák államnyelvről szóló törvényt, amely különösen súlyosan érintette a magyar nyelvhasználatot. 1996-ban az alapszerződés ratifikációjához szükséges szavazat megszerzése fejében a kormány több, a SZNP által követelt törvény (pl., a büntető törvénykönyv módosítása, illetve ennek kiegészítése a köztársaság 2002. tél 131
