Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Boros Ferenc: A magyar és a szlovák nemzetpolitikai stratégia ütközése és következményei (Rudolf Chmel írásai)
Gondolatok Rudolf Chmel írásai kapcsán autonómiát értettek. Külön jelentősége volt annak, hogy - akarva-akaratlanul - a kormány részéről is (Kovács László külügyminiszter) aláírták a dokumentumot, bár egyértelművé tették (ahogy az alapszerződésben is), hogy Magyarország nem kíván határrevíziót. Szlovákiában ettől függetlenül a magyar ellenzéki megnyilatkozásokból, a szlovákiai magyar vezetői megnyilatkozásokból mégis azt szűrték le, hogy magyar részről többről van szó, mint puszta autonómiáról, már csak azért is, mert az ellenzék nem szavazta meg az alapszerződést, azt lényegében nem tekintette a kérdés megoldásának, a nemzeti integrációt szorgalmazta. Hivatkozik Chmel Németh Zsolt szavaira, aki úgy fogalmazott, hogy a nemzeti integráció jelentheti egyedül a Trianon kárpótlását, s csak ez küzdheti le a trianoni traumát, figyelembe véve, hogy az integráció Magyarország számára többet jelent, mint Közép-Európa más országai számára, éppen a trianoni trauma miatt. Továbbá utal Duray Miklós fejtegetéseire, miszerint a szétszaggatott nemzet rein- tegrációja nincs ellentétben az európai integrációval. De ez az integráció a nemzet új struktúráját, új nemzetfogalmat feltételez, a föderatív nemzetfogalmat, jogi szubjektumot, amit még az EU-csatlakozás előtt alkotmányosan rögzíteni kell. Chmel úgy értékeli, hogy a Horn-kormány „baloldali pragmatizmusával" leredukálta a nemzeti retorikát anélkül, hogy a három prioritást megkérdőjelezte volna. A trianoni „komplexumot" viszont átengedte az ellenzéknek. R. Chmel szerint az Orbán-kormány betetőzte az antalli gondolatot, nem tekintette megoldásnak az alapszerződést, új eszközöket vetett be 1998 után. Létrehozta az Állandó Magyar Értekezletet, amelyben már megjelölte a határon túli magyarság magyarországi jogi helyzetének megteremtését, s elkezdődött a státustörvény előkészítése. Megfogalmazódott, hogy Magyarországon nem születhet olyan kormánydöntés, amely a kisebbségi magyarok ellen irányul. Martonyi János külügyminiszter szerint a jövőben nem dönt mindenben csak a területileg meghatározott állam. Hivatkozik Chmel a Fidesz részéről tett kijelentésekre, amikor „Kádári kis Magyarországról" beszélnek, amelyet túl kell lépni, és ez akkor történik meg, „ha a magyarokat nem csak a nyelv, a szimbólumok stb. kötik össze, hanem a politikailag jellemző társadalom, ill. közösség". Hivatkozik Chmel Várhegyi Attila kijelentésére, miszerint Orbán „túllépett az antalli koncepción, ma az egész nemzeti politika az intézményesített 15 milliós társadalomról szól. Orbán tehát jobban mint lélekben, de kisebb mértékben, mint jogi értelemben minden magyar miniszterelnöke". R. Chmel Fejtő Ferencet idézve mond véleményt a törvényről, vagyis arról, hogy mire jó a törvény. Fejtő szerint arra jó, hogy „újra felélessze a kisantant rémét". Fejtő, Chmel szerint, „potenciális konfliktusok és a konfrontáció veszélyének lehetőségét" látja a törvényben. Chmel rámutat arra, hogy a státustörvény nem a régió integrációjának céljait szolgálja, mert a történelmi traumákra és előítéletekre épül. Eltérően az alapszerződéstől (amely a magyarok identitásának a megőrzésére irányul), a magyarok politikai integ2002. tél 127
