Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Soutou,Georges-Henri: Az ötvenéves háború. A kelet-nyugati kapcsolatok (1943-1990)
A hiiie^luíboni története - G.--H. Soutou: Az ötvenéves háború vánvalóbban sikeres nyugat-európai gazdasági integráció is vonzerőt jelentett a keleti államok számára. Soutou hangsúlyozza, hogy az enyhülés folyamatában mind a keleti, mind a nyugati államok politikáját hátsó gondolatok és ellentmondásosság (a gazdasági kapcsolatok fontossága és nehézségei, a kulturális együttműködésben meglévő ideológiai „lazítás" szándéka) jellemezte, amelynek középpontjában alapvetően az európai biztonság megoldatlanságának kérdése állt. A tizenhatodik fejezettől kezdve már a politológusi értékelés (az elsődleges forrásokhoz való hozzáférés lehetőségének hiánya miatt) kerül előtérbe. Az. egymást követő két fejezetben a szovjet külpolitikai offenzíva és a nyugati hatalmak tétovázásának okait és a szovjet expanzió csúcspontját jelentő 1978-1981 közötti időszakot elemzi. A szovjet terjeszkedés megerősödését és a nyugati ellenreakciók gyengeségét elsősorban az amerikai belső problémákkal (a vietnami háború elvesztésének belpolitikai hatásai, a Watergate-botránv) és azoknak a külpolitikára történő hatásával, míg az európai viszonyokban a német keleti politika óvatosabbá válásával magyarázza. Ugyanakkor hangsúlyozza azt, hogy már Carter elnök kormányzása alatt megkezdődtek a szovjet terjeszkedés akadályozására kifejtett diplomáciai erőfeszítések, amelyek az amerikai szabadságeszme terjesztésében öltöttek ideológiai formát, és ebben különbséget jelentettek a Kissinger-Nixon által képviselt realista, alapvetően a nagyhatalmak egyensúlyára épülő politikai rendhez képest. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a szovjet terjeszkedéssel szembeni ellenérzések is megmutatkoztak Portugáliában (az 1975-ös forradalom után), az eurokommunista mozgalomban és a szovjetbarát afrikai államok politikájában. Soutou ezt az ideológiai kiábrándulást tartja a gorbacsovízmus kialakulása egyik okának. A hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének nagy válságai (Nicaragua, Grenada, Irán, Afganisztán, Len-, gyelország) mára korábbi időszak feszültségeinek nyílt manifesztálódását hozták, és közvetlenül vezettek az 1981-1985 közötti „új hidegháború" korszakához, amelyet politikai konzervativizmus (Thatcher, Reagan, Kohl) és gazdasági liberalizmus jellemzett. A következő fejezet az 1985-1989 közötti gorbacsovi politikával és az európai „közös ház" ismételt megfogalmazásával, az utolsó pedig az 1989-1990-es forradalmi változásokkal foglalkozik. Ezekben a fejezetekben már érezhető, hogy a szerző elsősorban az események lényegének az összefoglalására mert vállalkozni. Gyakran hivatkozik politológiai szakirodalomra, újságcikkekre és visszaemlékezésekre, ami abból fakad, hogy a korábbi fejezetektől eltérően a korszak tárgyilagos és több oldalú értékeléséhez, szükséges elsődleges források még a külügyi levéltárak nem kutatható részét képezik. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy egy tárgyilagosságra és szintézisre törekvő, igényesen megírt, a szerző sajátos szemléletét jól összegző alapkönyvet vehet az olvasó a kezébe, amely magában foglal (elsődlegesen a hetvenes-nyolcvanas évek vonatkozásában) politológiai elemzéseket is. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy nagyon erős 2002. ősz 215
