Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
A „külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje Kiss J. László A kül- és belpolitika a globális térben A hidegháborús megosztottság végével mind erőteljesebb az a felismerés, hogy a világ egyetlen globális tér, minden állam egyetlen globális világ részévé vált, amelyben a hatások és ellenhatások sokkal közvetlenebbül érintkeznek egymással, mint bármikor korábban. Az 1989. évi átalakulást „térforradalomnak'' tekintő Jean-Marie Guéhenno a kialakult új helyzetet a térfogalomnak azzal a megváltozásával hozta kapcsolatba, amelynek következtében a meglévő intézmények territoriális alapjai széttöredeznek. A hatalom térbeli értelemben felfogott válságával egy „világtársadalom" terében a politika régi formái cseppfolyóssá válnak. A vasfüggöny lehullása után nincsen többé elválasztott földrajzi térség. Guéhenno szerint ma inkább a társadalmi-gazdasági logika és a funkcionális differenciálódás szerint működő és a határait elvesztő „világtársadalom" kialakulásával állunk szembe. Ez egy olyan globális tér, ahol nincsen „túloldal", nincsen „másik oldal". Következésképp: az erőszak és a terror nem „kívülről" hat a civilizáció egészére, hanem annak része.1 A szervezett keretek között mozgó kelet-nyugati konfliktus megszűnésével a globalizálódás azt is magában foglalja, hogy a problémák kül- és belpolitikai besorolása, ezzel a kül- és belpolitika hagyományos megkülönböztetése - legalábbis a világ legfejlettebb részében - mind nehezebb. Vannak olyan elméletek, amelyek a globalizálódás kategóriájával szemben a térben és időben, régiónként és országokként különböző mértékű „társadalmi denacionalizálódás" fogalmának adnak elsőbbséget, hangsúlyozva, hogy a világ ma nem globalizáltabb annál, mint amilyen a már az első világháború előtt is volt. Ugyanakkor, ha növekedett is a mai világban a fejlett országok közti kapcsolatokban a határokon átívelő csere- és munkafolyamatok száma, úgy ezek mindegyike korántsem nevezhető valóban globálisnak. Ha fontosnak is tűnhet a terminológiai finomítás, mindez a kül- és belpolitika mind nehezebbé váló megkülönböz- tethetőségének a kérdését nem érinti. Sőt a globalizálódáshoz hasonlóan a denaciona2002. tavasz 5
