Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
Kiss ]. László lizálódás előrehaladása is arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági, pénzügyi, társadalmi és kulturális, folyamatok átlépnek az egyes állam területi határain, s így a politikai és nem politikai terek egybevágósága megszűnik. Ennek következtében a nemzet- állami keretekben folyó hatékony kormányzás a saját előfeltételeit veszti el, s ezzel a nemzetállam legitimációjának elemei kerülnek veszélybe.2 A globalizálódás, illetve a denacionalizálódás folyamata többet jelent, mint a határoknak a világpiaci integráció funkcionális logikájának megfelelő megszűnését. A globalizálódás a határok „áthelyeződését" s ezzel egy sajátos „ellenföldrajz" új, funkcionális „határainak" létrejöttét éppen úgy magában foglalja, mint az „államok világával" szemben - a nem kormányzati szervektől (NGO) a transznacionális vállalatokig - a nem állami szereplőket magában foglaló „társadalmak világának" a súlynövekedését. Új „határok" kialakulása ugyanakkor nem jelenti az állami szféra visszaszorulását a magánszféra javára, hanem olyan intézmények és szervezetek létrejöttét, melyekre az „állami" és „magán" világos elválasztása többé már nem alkalmazható.3 Ez a fejlődés nyilvánvalóan felveti az állami külpolitika hatékonyságának kérdését, a határokon túlnyúló külpolitika nemzetközi intézményi keretekben történő „globalizálhatóságának" a követelményét, s ezzel a kül- és belpolitika területeinek növekvő összefonódását a globalizálódó térben. Mindebből következik, hogy a hidegháborút követően a realista/neorealista logika szerint a „nemzeti" és a „nemzetközi", a „centralizált" és „decentralizált", a „homogén" és „heterogén", a „hierarchikus" és „anarchikus" stb. merev, antagonisztikus szembeállítása többé nem lehetséges. A nemzetközi szervezetek számának növekedésével nőtt az „államon túli kormányzás", avagy a „kormány nélküli kormányzás" (governance without government) jelentősége.4 Korlátozódik, „stabilabbá", „érettebbé" válik a „kormány nélküli" nemzetközi rendszer anarchiája.5 A globalizálódás kifejeződéseként a nemzetközi rendszer decentralizáltsága és heterogenitása nem olyan mértékű, mint korábban, ugyanakkor a nemzeti rendszerek centralizáltsága és homogenitása az integráció, a transznacionalizálódás, a devolúció, a multikulturalizmus, nem kevésbé számos államnak a hidegháborút követő felbomlása stb. következtében figyelemre méltó átalakuláson megy át. A berlini fal leomlása világossá tette, hogy a nemzetközi rendszer komplexitását a kelet-nyugati konfliktusra egyszerűsítő hidegháború időszaka véget ért. A kelet-nyugati konfliktus megosztottságát nélkülöző világ „egysége" azt jelenti, hogy a világ eddig soha nem tapasztalt, egyidejűleg ható és egymással ellentétes folyamatok komplex színterévé vált. A nemzetközi rendszerben egyidejűleg van jelen a határokat megerősítő és a politikai-területi logikát képviselő „államok világa" és a határokat lebontó, funkcionális-piaci logikát képviselő, globális magánszereplők, a „társadalmak világa".6 Ugyanezt az egyidejűséget fejezi ki a nemzetközi rendszer centralizált államközpontú és a decentralizált multicentrikus világainak7, a globalizáció és a lokalizáció, az integ6 Külügyi Szemle
